57473. lajstromszámú szabadalom • Sineken továbbítható hornyológép vasúti talpfák számára

Hogy azonban a lengethető tartót elfordíthassuk, előbb az (e) öntvényeken elrendezett, rúgóhatás alatt álló kézi (r) reteszeket (2. ábra) ki kell kapcsolnunk az (s) fészkekből, melyek a kocsiváznak mindegyik Oldalán, megfelelő ponton vannak elrendezve. Ezen reteszek, melyek az egész befogószerkezet helyzetét a marók működésének tartamára biztosítják, a tartónak minden elfordítása alkalmával a fészkeket a forgási irányban megelőzően elrendezett, ferdén lemetszett (t) bütykök hatása alatt önműködően kapcsolódnak fészkükkel. A (g) pofák közül a jobboldali alsó (1. ábra) és a baloldali fölső pofa a hornyok mélységének szabályozására, a jobboldali fölső és a baloldali alsó pofa pedig a talpfáknak tulajdonképpeni rögzítésére és eltávolítására szolgál. Minthogy ekként módunkban áll az egyes talpfák számára, melyeknek vastagsága kissé változhatik, a horonymélységét beállítani, mindenkor lehetővé válik bizonyos meghatározott mélységgel biró hornyokat elérni. A kocsiváznak két oldalán, továbbá a nagy feszerővel biró (v) rugók hatása alatt álló (u) emeltyűk vannak forgathatóan elrendezve, melyek egyrészt a lengethető tartó minden elforgatásának végén előálló lökések tompítására, másrészt a már megmunkált talpfa eltávolításának megkönnyítésére szolgálnak. A (G) marókat (2. ábra) közvetlenül a függélyes (H) motorok, pl. elektromotorok hajtják, melyek azoknak gyors forgó mozgást, kölcsönöznek. A motorok és ezekkel együtt a marók is, a (P) szánokon vannak elrendezve, melyek a koesiváznak mindkét oldalán, a behelyezett talpfákra merőlegesen elrendezett (w) rudakon vezetődnek. Ezen rudak az (L) csavarok segélyével harántirányban elállíthatok oly célból, hogy különböző nyomtávolságoknak megfelelő hornyokat lehessen létesíteni. A motoroknak hosszirányban való eltolása az (x) csavarorsók (3. ábra) segélyével, kézzel történik, mely célból ezeknek külső vége az (y) fogantyúval van ellátva. Lehet a két (y) fogantyút akár egymástól függetlenül működtetni, akár egymással összekapcsolni. Ha már most a motort eltoljuk, akkor az annak hatása alatt álló maró a talpfának egyik végére hat és abból oly hornyot maiki, melynek szélessége a maró átmérőjével, hossza a talpfa szélességével, mélysége pedig a maró pengéinek fölső része és a talpfa fölülete közötti nivókülönbözettel egyenlő. Ekként a két motornak teljes előre- és visszamozgatásával módunkban áll két talpfának két-két végén hornyokat előállítani. Baleseteknek elkerülése, valamint a marókat működtető résznek a hornyolásból származó forgácsoktól való megvédése céljából a (z) borítólemezek vannak elrendezve, melyek a marók útját lefödik és csak a hornyolandó talpfa által elfoglalt helyen vannak megszakítva. Abban az esetben, amelyben, mint pl. Vignole-sineknél, a hornyokat h'20 hajlással kell készíteni, szükségessé válik a motornak a függélyeshez képest a kivánt hajlást kölcsönözni; ennek lehetővé tétele céljából a motort hordó (P) szánnak (R) agyai (6. ábra) különböző magassággal bírnak, nevezetesen a külső agy magasabb, mint a belső; ezen agyak továbbá az excentrikus (8) gyűrűkkel vannak ellátva, melyek az agyaknak oldalt elrendezett (T) csavarjai segélyével rögzíthetők. Az említett hajlás létesítése céljából már most nem kell egyebet tennünk, mint az agyakat meglazítanunk és az excentrikus gyűrűket egy, ezeknek hatszögű (U) toldatára illesztett kulcs segélyével félfordulattal elforgatnunk. Maguk a marók különböző méretekkel és alakkal bírhatnak. A 7—12. ábrákban példaképpen föltüntetett foganatosítási alakoknál a maró a (J) pengékkel (7. ábra), illetve a kétélű, csőalakú vagy homorú (K) vésőkkel (10. ábra) van ellátva, melyek, szorítócsavarok segélyével, egy, a mótor tengelyére fölékelt agyból kinyúló karokra vannak fölerősítve. A marónak a 13—16. ábrákban föltűnte-