57375. lajstromszámú szabadalom • Szövetszerű elektróda villamos áram hőhatásának és egyéb tulajdonságainak kihasználására

— 2 — ben vagy a szövetelektród későbbi használata közben túl könnyen megszakadna. . A vörösrézhuzalok azonkívül már igen rövid használat után szigetelő platinaréteggel vonódnak be, azonkívül igen jól vonhatók be emailmázzal is, anélkül, hogy hajlékonyságukból veszítenének. A jelen találmány tárgyát képező szövetekben 0*05—0*1 mm. átmérőjű vörösrézhuzalok alkalmaztatnak, melynek ellenállása 1 méter hossz mellett 1*9—-2 "5 Ohm; ilyen vörösrézhuzal minden nehézség nélkül 100 méternél nagyobb hosszban szakadás és törés nélkül be volt szőhető, miáltal 2—3 száz Ohm ellenállású szalagelektródok keletkeztek, melyek annyira hajlékonyak és simulékonyak, mint a közönséges flanellkötők. Azon célból, hogy ily finom fémhuzalok hibátlanul legyenek beszőhetők, különös eljárásokat kellett alkalmazni, melyeknek lényege, hogy a finom fémhuzal nem önmagában szövetik be, hanem rendes fonalakkal együtt. A fonalak azonban nem cérnáztatnak egymás között, hanem mint igen finom elemi fonalak szaladnak a fémfonalak mellett úgy, hogy a szövet elemi fonalai, valamint a fémfonalak keresztmetszetük és szakadási ellenállásuk tekintetében nem térnek egymástól túlságosan el; csakis ilyképen szőhető össze egyenletesen oly különböző anyag, mint fémszálak és rendes fonalak. Azáltal, hogy a rendes fonalak és fémszálak lazán egymás mellett szaladnak, a fonalak a fémszálakat csaknem teljesen beburkolják és így azt külső behatások ellen védik és villamosan szigetelik. Mellékelt rajzon látható jelen találmány néhány példaképem kiviteli alakja. Az 1—2. ábrák oly szöveteket mutatnak, melyekbe az áramvezető drót, lánc, illetve vetülék alakjában van beszőve, a 3—5. ábrák szalagalakú elektródot mutatnak, melynél az áramvezeték lánc irányában van beszőve, a 6—7. ábrák szalagalakú elektródot mutatnak, melynél az áramvezeték a vetülékbe van beszőve, a 8. ábra lapalakú elektródot, a 9—10. ábrák végül az elektródokhoz tartozó ellenállásoknak és kapcsolóknak kétféle elrendezését tüntetik föl. Az 1. ábra szerinti szövetnél a drót a lánc irányában alkalmaztatik és egy-egy (1) drótszál mindenkor négy sodratlanul egymás mellett fekvő (2a, 2b, 2c, 2d) fonállal váltakozik. A vetülék ebben az esetben, három sodratlanul egymás mellett nyugvó (3a, 3b, 3c) elemi fonalakból áll. A lánc (2a, 2b) elemi fonalai önmagukban is csak igen csekély cérnázással, vagy teljesen cérnázás mentesen vannak kiképezve, vagy pedig ezen elemi fonalak közül egyesek erősebben vannak cérnázva, míg a fémszál mellett legalább is egy elemi láncfonal fut, mely csak igen kis mértékben vagy egyáltalában nincs cérnázva. Az elemi láncfonalak cérnázása és a fonalaknak, valamint a fémszálnak szövés közben való kikészítése olykép történik, hogy a fonalakból álló láncrész hosszirányban kevésbé nyúlékony, mint a fémszálakból álló láncrész azon célból, hogj a kész elektród használatakor az összes igénybevételeket a fonalak vegyék föl és a fémszálak szakító igénybevételnek kitéve ne legyenek. A 2. ábra szerinti szövetnél a fémszálak a vetülékben alkalmaztatnak és ez esetben a lánc két egymás mellett összesodratlanul fekvő (4a, 4b) elemi fonalcsoportokból áll. A vetülék négy összesodratlanul egymás mellett futó szálból áll, melyek közül három (5a, 5b, 5c) szál fonal, a negyedik (6) szál pedig fém; a négy szál a vetélő által egyetlen mozgással dobatik át. Az alkalmazott (4a, 4b) láncfonalak csak kevéssé vannak megsodorva, az alkalmazott (5a, 5b, 5c) vetülékfonalak célszerűen még kevésbé vannak megsodorva. A vetülék elemi fonalainak sodratszáma és erőssége olykép állaj)íttatik meg, hogy azoknak szakítási ellenálló képessége együttvéve nagyobb, mint a vetülék fémszálának ellenálló képessége szakítás ellen. Az 1. ábrán bemutatott szövetmintánál mindenkor egy fémszálból és négy fonalból álló csoport alkotja a láncnak szádját,