57123. lajstromszámú szabadalom • Gép borítékok nyitására

- 2 — 2. ábra fölülnézete, a 3. ábra egy változat fölülnézete, a 4. ábra az 1. ábrán föltüntetett kivitel oldalnézete, az 5. ábra az 1. ábra X—X vonala szerint vett függőleges metszet és a 6. ábra az 1. ábra Y—Y vonala szerint vett nagyobb léptékű metszet az (A) nyíl irányában nézve. A gép részei az (1) lemezen vagy alaplapon nyugszanak, melynek végeiről vagy azokhoz közel (2, 3) tartók emelkednek föl. A (4) vágó acélhenger, mely az alaplaphoz képest hosszirányban van elrendezve, az (5) tengelyre van erősítve; ezen tengely végei a (2, 3)' tartók által vannak megtámasztva. A szerkezet egyszerűsbítésére és olcsóbbá tételére a henger célszerűen külön darabot képez és az (5) tengellyel úgy van összekötve, hogy azzal együtt forog, de szükség esetén a tengely és henger egy darabból is készülhet. Az (5) tengely a (2,3) tartókon meglehetős mértékben túlnyúlik és a túlnyúló végek egyikére a (6) forgattyú van erősítve, melynek segélyével a (4) henger forgattatik. A jobb vagy bal kézzel való működtetés lehetővé tételére (amennyiben a berendezést pl. kézzel működtetjük) vagy más okokból a (6) forgattyú a gép mindkét oldalán fölhelyezhető, egyszerűen azáltal, hogy a kívánt oldalon a forgattyút a kinyúló tengelyvégre föltoljuk és ott megerősítjük. A (4) hengeren a hosszirányban rézsútosan vagy csavarvonalakban haladó (7) kés van elrendezve, melyet célszerűen azáltal képezünk ki, hogy a henger kerületén a kívánt mélységű mélyedést kivágjuk vagy kimaratjuk. A mélyedés mélysége függ a borítókból levágott anyag mennyiségétől; a mélyedést célszerűen kis mélységben képezzük ki úgy, hogy csak igen vékony sáv vágatik le. A késéi a henger egész hosszában végighaladhat, mint ez a 3. ábrán látható vagy valamivel a hengervég előtt végződhet és a henger fölületébe mehet át (1. ábra). Ha a késélt az 1. ábrán látható módon képezzük ki, a henger mindkét végén sima fölület marad meg, mi mellett a hengervégek átmérője a henger többi részének átmérőjével egyenlő. Ha a késéi a henger egész hosszában végighalad (3. ábra), a henger mindegyik végén egy-egy (8) nyakrészt alkalmazunk, melynek átmérője akkora, hogy a nyakrész kerülete a henger bevágása mögött marad. Az acélból készült (9) vágó-asztal célszerűen a (4) vágó hengerrel egyenlő hosszú; az asztalt az (1) alapon elrendezett (10) tömbök vízszintesen tartják és az asztal a tömbök eltolható. A (9) asztal fölső síkja vagy vágó éle célszerűen a (4) henger tengelye alatt fekszik úgy, hogy ha a hengert egy borítékszél lemetszése céljából elforgatjuk, a késéi alámetszése megnöveltetik és a késnek csak a külső éle jut a borítékkal érintkezésbe. Az asztalt előnyösen így rendezzük el, tekintettel az él alámetszésének nehézségére, a hengernek a kés képzése céljából való maratásánál. A (11, 12) vezetőlemezek a tömbök mellett bizonyos távolságban vannak elrendezve és a vágóasztal fölső síkja fölé nyúlnak és arra támaszkodnak, hogy az asztalt a tömbökre leszorítsák. A vezetékek a boríték bevezetésének helyét szabályozzák úgy, hogy a boríték a henger fölé a késélen túl nem tolható. Az 1. ábrán föltüntetett kivitelnél a vezetékek az asztal fölületén oly helyzetben vannak elrendezve, hogy borítéknak a hengerrel való érintkezését a késhorony által képezett és a henger belsejébe nyúló lejtős fölület bármely helyén meggátolják, ami által biztosítva van, hogy a boriték egész hosszában fölvágatik. A 3. ábrán föltüntetett kivitelnél a (11,12) vezetékek tömbök alakjában vannak kiképezve és a vagóasztal fölső lapján úgy vannak megerősítve, hogy a nyitandó boríték oldala a kés végén nem nyúlhat túl úgy, hogy a boríték részben való nyitását meggátolják. Ezen kivitelnél az asztalt a tömbökre a (11, 12) vezető tömbökben és az asztalban kiképezett hasítékokon áthaladó csavarok fejei szorítják le, mely csavarok a helytálló (10) tartó tömbök fölső végébe vannak csavarolva. A (9) asztal mindkét kivitelnél a (10) tömbökre lazán van fölhelyezve és