56828. lajstromszámú szabadalom • Kihúzóasztal

~ 2 — minek következtében a szabad asztalrészeket kihúzott állapotban külön támasztó lábakkal kell fönntartani. Eddig még nem váltak ismeretessé oly fölgördülő redő-, nyökkel biró kihúzóasztalok, amelyek önműködően beálló támasztó lábakkal lettek volna fölszerelve, mivel az egymás fölé tolható vagy berakható táblájú asztaloknál e célra alkalmazott berendezéseket nem lehet minden további nélkül a jelen találmány keretébe tartozó asztalokra átvinni és pedig főként akkor nem, ha a támasztó lábak mozgásának, vagyis az asztal kihúzása alkalmával függélyes helyzetbe való önműködő beállásának, összetolása alkalmával pedig a vízszintes helyzetbe való fekvésnek a kihúzható kulisszák szerkezetétől és elrendezésétől kell függnie. A találmány szerint azonban lehetséges a kihúzható kulisszákat önműködően beálló támaszlábakkal oly módon összekötni, hogy a kulisszák mozgása a lábak mozgását is meghatározza. Az ismeretes gördülő redőnyös kihúzóasztaloknak még az a jelentékeny hátrányuk is van, hogy a redőnyök összetolás alkalmával igen könnyen fölfelé hajolnak, minek folytán nemcsak az összetolás lesz igen nehéz, hanem egyúttal a redőnyök is könnyen megsérülnek. Hogy ez teljesen -elkerülhető legyen, a helytálló asztali-észhez élükre állított hajlékony sinek vannak erősítve, amelyek a redőnyök oldalsó hornyaiban vezettetnek és szabad végeikkel az asztal összetolása alkalmával a mozgékony asztalrészek üregeibe hatolnak. Ennek folytán az összetolás feltétlen biztossággal megy végbe és még azáltal is lényegesen elősegíttetik, hogy a kihúzható redőnyök a fölvételükre szolgáló szekrény belsejében különösen előnyös vezetést nyernek, ami főként az asztalnak köralakú vagy ovális Juképzése esetén bír jelentőséggel. Ha ugyanis azt akarjuk, hogy normális asztalmagasság (kb. 70—80 cm.) és a káva alsó szélének a földtől 60 cm. távolságban való elrendezése mellett az asztal jelentékeny •hosszúságra, pl. 4—5 m-re legyen kihúzható, akkor a gördülő redőnyöknek teljesen oválisán fölgöngyölhetőknek kell lenniök. Mivel azonban ily esetekben a fölgöngyölődő redőnynek mindenütt ovális és párhuzamos vezetése annak mozgékonyságát teljesen megszüntetné, mihelyt a második tekerület a hátsó oldalon lévő éles hajlásban szorosan az elsőre feküdnék, ennélfogva a gördülő redőnyöket úgy kell vezetni, hogy ez meg ne történhessék. E célból a találmány szerint a gördülő redőnyök számára oly vezeték van elrendezve, amely az ovális fölgöngyölést minden zavar nélkül lehetővé teszi. A gördülő redőnyök szekrényének mindkét oldalán ugyanis vezető lemezek vannak elrendezve, amelyek ovális kivágással bírnak és ezen kivágásba egy szilárd nyelv oly módon nyúl be, hogy az asztal összetolása alkalmával a gürdülő redőny második tekerülete az elsőt a hátsó oldalon lévő éles hajlásban nem érintheti, hanem attól eltereltetek, mimellett a járás megkönnyítése céljából a vezetékek több helyén, vagy azöknak egész hosszában görgők vagy effélék vannak elrendezve és a redőnyök utolsó lécei célszerűen vászonra vannak fölhúzva, míg a többi lécek összetartására acélszalagok vagy effélék szolgálhatnak. A találmány tárgyának egy példaképem kiviteli alakját a mellékelt rajz tünteti föl, amelyen az 1. ábra az asztal függélyes hosszmetszete, midőn baloldala ki van húzva, jobboldala pedig be van tolva, a 2. ábra az 1. ábra alulnézete, a 3. ábra az 1. ábra fölülnézete és helyenkénti vízszintes metszete, a 4. ábra a 3. ábrának az A-B vonal szerint vett, nagyobb léptékű keresztmetszete, míg az 5—9. ábrák az asztal egyes részleteit mutatják és pedig az 5. ábrán a kihúzható kulisszák egy részének nagyobb léptékű keresztmetszete, a 6. ábrán a gördülő redőnyök szelvényeinek nagyobb léptékű keresztmetszete, a 7—9. ábrákon pedig a redőnyök merevítő sinelrendezésének helyenként metszett