56667. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a jégesőképződés meggátlására

— 2 — terjedve. Ezen (a) oszlopoknak villámhárítókká való átalakítása céljából az egyes oszlopok hosszában mindennemű egy-egy szigetelő nélkül galvanizált vasból készült (b) vezetéket rendezünk el, amely a rendes távíróvezetéknél kissé vastagabb és magánál az oszlopnál kissé hosszabb. Fölső végén a (b) vezetéket egy rézből vagy galvanizált fémből készült (c) bokrétával lát- t juk el, amely tehát a villámhárító csúcsát képezi. Célszerűen a (c) bokrétát és a (b) vezetéket vasdrót segélyével egy apró, kb. 30—50 cm. hosszú vasrúdhoz erősítjük, amely az oszlop tetején van rögzítve és fölfelé annak meghosszabbítását képezi. Az (1) vezetékek alsó vége a föld színén vagy még jobban kb. 30—40 cm.-nyire a föld szine alatt három, négy, öt vagy hat, rézből vagy galvanizált vasból álló (e) sodronyszálakkal van összekötve, amelyek különböző irányokban ágaznak el és kb. egy méter hosszúak. Az (e) sodronyszálak a (b) sodronnyal és a (c) bokrétával együtt a légkörbeli elektromosságot szétszóró, illetve elvezető villámhárítót képeznek, amelynek föntartása nem jár semmilyen költséggel sem. Ami a második eszközt illeti, tudvalévő, bogy egy villámhárító hatásfoka oly mértékben növekszik, amint az ellenállása csökken és a földdel való kontaktusa fokozódik. E kontaktus fokozására a leírt szerkezetű villámhárítókat, ha az e célra alkalmazott oszlopok vasúti vonalak mentén húzódnak végig (különösen távíróoszlopok), a (b) sodronyt (f) vezeték révén (h)-nál a (g) sínhez kapcsoljuk, forrasztás segélyével vagy más tetszőleges módon (1—4. ábra). Ámbár a sineken gördülő anyag és a váltók, keresztezések stb. összeköttetést létesítenek kétkét (g) sin között, mégis igen előnyös a kontaktuspontok számának es ennek következtében a földbe való kisülés fölületének növelése céljából a sinek között kiegészítő kontaktusokat elrendezni, például a síneket egymással összekötő rézdrót stb. segélyével. A vágány két-két sínjének összekapcsolására szolgáló vezetékeket 2—3 kilométernyi távolságban rendezhetjük el. Váltóknál, keresztezéseknél, valamint a síneknek vastalpon vagy vasbeton talpon fekvő részeinél ezen összekötősodronyokat természetesen elhagyhatjuk. Ámbár a rendkívüli nagy szórótest, amelyet a vasúti sinek nagy tömege képez, elegendő bármely nagyságú elektromos erő hatásának közömbösítésére (amit az a biztonság is bizonyít, amellyel a hajók a leg- ; nagyobb viharban is baj nélkül teljes sebességgel haladhatnak), az ilyfajta szórók induktív és deduktív hatása még rendkívüli módon növekszik is. 1. Ha a talaj a sinek körül természetes nedvességgel bír vagy az eső által átnedvesíttetik, 2. ha az összes vasúti és közúti sineket egymással összekapcsoljuk és 3. ha a vasúti vonal mentén egymástól 2—3 km.-nyi távolságban a legnedvesebb helyeken, mint például a vasúti vonal mentén fekvő és rendszerint nedves anyaggödrökben közönséges villámhárítókat rendezünk el, amelyek a föntebb leírt vezetékhálózattal külön vezetékdrót segélyével össze vannak kötve. Oly légvezetékeknél, amelyeknek oszlopai nem fekszenek vasúti vonal mellett, az egyes villámhárítók vezetőit egy (i) vezeték segélyével (3. ábra) egymással összekapcsoljuk. Továbbá azon oszlopot, amely vasúti vonalhoz a legközelebb fekszik, a vasúti vonal mentén lévő villámhárítók legközelebbjéhez kapcsoljuk, amely, mint már említettük, a sínekkel összeköttetésben van. Ilykép a földdel óriási kontaktusfölületen érintkező hálózatot nyerünk, amely a többi között kiegyenlíti a földfölületen létesülő és az illető területek fölötti felhők által előidézett elektromos feszültségeket. Természetesen csak előnyös a leírt hálózattal lehetőleg nagyszámú kiemelkedő pontot közvetlen kapcsolatba hozni, mint például hegyeken lévő magasabb pontokat, vagy síkságon a tornyokat, villámhárítóval fölszerelt házakat stb. (4. ábra). Előnyös továbbá a hálózattal ama pontokat is össze^ köttetésbe hozni, amelyeken a depresszió a legnagyobb, például völgykatíanokat, egy-