56568. lajstromszámú szabadalom • Újítások lokomotívkazánok csöves túlhevítőin

>ban vannak elrendezve. Mindegyik fűtőcsősorban három U-alakban meghajlított (g) •túlhevítőelem van elrendezve, melyeknek a fűtőcsőből kinyúló vegei közül az egyik a túlhevített gőzt gyűjtő (e), a másik nedves gőzt gyűjtő (d) szekrénnyel van kapcsolva. A berajzolt nyilak a gőz áramlási irányát jelzik. Az első és második fűtőcsősorban elrendezett túlhevitőelemeknek a fűtőcsövekből kinyúló végei akként vannak lehajlítva, hogy valamennyi az első fűtőcsősor síkjában feküdjék (1. ábra). A harmadik és negyedik fűtősorból kinyúló túlhevítőcsővégek akként vannak meghajlítva, hogy a negyedik fűtőcsősorban foglaljanak helyet. Az ötödik sortól a nyolcadik sorig és a ^kilencedik sortól a tizenkettedik sorig terjedő csövek túlhevítőcsövei hasonló módon vannak elrendezve. Ennek megfelelően ama .síkok, melyekben a túlhevítőelemek fekszenek, fölváltva nagyobb, illetve kisebb távolságokban vannak egymástól. A túlhevítőcsövek végei a gőzgyűjtő szekrényekkel (h) kapcsolódarabok útján vannak kapcsolva, v(l. ábra) melyek a túlhevítőcsövek (i) ki•vastagításaira vagy karimáira fekszenek és csavarok és csavarházak útján vannak a gőzgyűjtőszekrényekkel kapcsolva. Mindegyik (h) kapcsolódarab két-két, függélyesen egymás alatt fekvő csővéget kapcsol a gőzgyűjtőszekrényhez. A (h) kapcsolódarabok az egymástól távolabb fektő csősorok között fekszenek, ennek következtében igen •erősre méretezhetők és beépítésük után is Jiönnyen hozzáférhetők és egyenként kihúzhatók. Ugyanez áll a megerősítő csavarok csavarházai tekintetében is, melyeket nehézség nélkül lehet meghúzni és megereszteni. A túlhevítőcsővégek minden sorában a túlhevített és a ne<Fves gőzt vezetővégek -egymástól elkülönítve fekszenek egymás mellett, ezenkívül a berendezés olyan, hogy a kazán mindegyik végén egj'részt az ösziszes nedves, másiészt az összes túlhevített gőzt vezető csővégcsoportok egymás a'att •egymástól elkülönítve feküdjenek. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy igen egyszerű, Jiasábalakú gőzgyűjtő szekrényeket alkalmazzunk, minek következtében egyrészt az előállítási költségek csökkennek, másrészt a gyűjtószekrényben a hőveszteségek is kicsinyek, mert az egyes gőzkamaráknak a nedves és túlhevített gőzzel egyidejűleg érintkező fölületei is kicsinyek. A 3. és 4. ábrán látható túlhevítőnél mindegyik (g) túlhevítőelem két-két menetből áll. Ezek két különböző fűtőcsősornak két-két egymás mellett fekvő fűtőcsövében vannak elrendezve. A csővégek akként vannak lehajtítva, mint az előbb leírt példánál, a gőzgyűjtő kamarákat nem egyetlen öntvény, hanem több külön öntvény I képezi, minek következtében a túlhevített gőzt a nedves gőz egyáltalában nem hűtheti le. Az 5. és 0. ábrán látható foganatosítási alaknál a fűtőcsövek más elrendezése látható, amennyiben ezek mind függélyes sorban, egymás alatt fekszenek. Eme foganatosítási alaknál, melynél a (g) túlhevítőelemek ugyancsak két-két, különböző fűtőcsősorokban elhelyezett csőmenetből állanak, a lehajlított csővégek síkjai a két-két megfelelő fűtőcső síkjai között fekszenek. Ebben az esetben a túlhevítőcsövek lehajlított végei mind egyenlő távol vannak egymástól. A 7—9. ábrán látható foganatosítási alaknál a fütőcsövek ismét egymással szemben eltolva vannak alkalmazva. Mindegyik (g) túlhevítő elem két-két menetből áll, melyek két egymás alatt elrendezett fűtőcsőben foglalnak helyet. Ennél a foganatosítási alaknál a négy fűtőcsősorhoz tartozó valamennyi túlhevítőelem nedves gőzvezető végei az egyik, azoknak túlhevített gőzt vezető végei pedig egy másik síkba vannak lehajlítva. Ennél az elrendezésnél a (k) gőzgyűjtőszekrénynek több, váltakozva egymás mellett fekvő, nedves, illetve túlhevített gőzt gyűjtő (n) és (m) kamarája van. A legföíső négy fűtőcsősornál a nedves gőzkamarák fölül, a túlhevített gőzkamarák alul fekszenek, a következő négy fűtőcsősornál az elrendezés ellenkező és így tovább. Ez lehetővé teszi, hogy két-két, túlhevített gőzt vezető cső végsor, illetve két-két,