56437. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikapcsoló

Minthogy azt akarjuk elérni, hogy a horog oldás után önsúlya folytán nyíljon, elsősorban lehetővé kell tenni, hogy a horog csapján föl és le mozoghasson. Ezért a horognak a (3) csapot körülvevő (26) része kisebb magasságú, mint a vonófej ürege úgy, hogy a vonófej a horog föl- és lemozgását nem gátolja (2. ábra). A (2) horgok a szokásos alakúak és kapcsolódva a vonófejek középsíkjában, képezik a vonókapcsolódást, emellett azonban oly kiképezésüek, hogy egymás függélyes eltolódását a vonófejhez képest korlátozzák. Az 1. és 2. ábra értelmében a vonófej sík, nem lejtős oldalakkal bír. a horog pedig a kinyúló (6) ajakkal van ellátva, mely fokozatosan megy át a horog testébe; mindegyik vonófej vége már most a másik vonófej horga (6) ajakának megfelelő (7) fölülettel bír úgy, hogy ha két vonófej kapcsolva van, a vonófejeknek a rázkódásokkor föllépő függélyes eltolódását a másik fej horgának (6) ajka korlátozza. A (6) ajkat a horog alsó vagy fölső szélén rendezhetjük el. Ezen egyszerű szerkezet a vonófejek eltolódása folytán fölléphető vonatszakadást teljesen kizárja. Mindegyik vonófej alján, a (3) csap felőli oldalon két lejtős (9, 10) csúszka van elrendezve, melyek a (4) fark ferde (11) alsó lapjával működnek össze. A 9. ábra értelmében a mellső csúszka a fej (a) pontjától az oldalt fekvő (c) pontig meredekebb lejtésű, mint a mögötte fekvő (9) csúszka megfelelő darabja, míg a (c) ponttól a fej oldalán fekvő (d) pontig a két csúszka egy síkban fekszik s azonos lejtésű; vagyis az (a) ponttól a (c) pontig a (10) csúszka fölülete mélyebben fekszik, mint a (9) csúszka megfelelő része. Ha emellett gondoskodunk még arról, hogy a horog lazán fogja körül a (3) csapot, akkor elértük azt, hogy a kapcsolás művelete igen csekély súrlódással jár, ami az 5—7. ábrákhoz fűzött következő magyarázatból tűnik ki: Ha a horog a nyitott helyzetben áll és a két vonórúdfej a kapcsolás létesítése céljából összetolatik, akkor a horog ismert módon a függélyes helyzetbe vagy azon kissé túl szoríttatik (5. ábra) s (4) farkának ferde (11) lapja a (9) csúszkára fog csak feküdni, mely távolabb fekszik az erő támadópontjától, t. i. a horog mellső részétől úgy, hogy a fark által a (9) csúszkára kifejtett nyomás kisebb lesz, mint ha a fark a mellső (10) csúszkára támaszkodna. Ennek folytán a súrlódás lényegesen kisebb úgy, hogy nem áll fönn annak a veszélye, hogy a fark éle bemar a csúszka fölületébe, ami eddig — amíg e csúszka a fej mellső részén volt elrendezve — gyakran előfordult. Minthogy a (9) csúszka alsó részének lejtése igen csekély, a fark könnyen csúszhat föl rája, egészen a (c) pontig, ahonnan kezdve a fark már mindkét egyforma (c—d) szakasszal biró csúszkán halad tovább (6. ábra). A (c—d) szakasz jóval meredekebb, mint a i csúszkák (a—c) szakaszai, de minthogy ezen | darabon már mindkét csúszka vezeti a már ! mozgásban lévő farkot, a súrlódó részek ! egymásba maródása ki van zárva. Viszont nyitáskor a (c—d) szakasz meredeksége a nyelv gyors és biztos lecsúszását, vagyis a kapcsoló gyors nyílását létesíti. A kapcsoló gyors nyílását elősegíti még az is, hogy a horog lazán, játékkal fogja körül a csapját úgy, hogy az oldás után a horog alsó részének súlya a horgot .csapján kissé előre billenti (7. ábra), miáltal a (4) fark leemeltetik a (9) csúszkáról s csak a (10) csúszkával érintkezve fordul a nyílt állásba. A (10) csúszka közelebb lévén a csaphoz, kisebb súrlódást fog okozni, emellett alsó részén meredekebb a (9) csúszkánál úgy, hogy a teljes nyílás biztosíttatik. Kapcsoláskor tehát a farkat először lassan, azután gyorsabban vezetjük fölfelé, míg nyitáskor a fark csak a meredekebb (10) csószkán vezettetik, miáltal a nyitás gyorsan megy végbe. A (6) ajak súlya természetesen lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a horog oldás után a 7. ábra értelmében csapján előre billenjen.*Ezen előrebillenésnek megfelelően lehet, de nem szükséges a (c—d) darabon a (10) csúszkát kissé magasabbra kiképezni mint a (9) csúszkát.