56437. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikapcsoló

A zárszerkezet az 1 — 4. és 10., 11. ábrákból tűnik ki. A fej fölső részében, az (5) závárt átbocsátó nyílás közelében a (28) nehezékes kilincs van elrendezve, melynek fölső vége a (12) fogantyúvá, alsó vége pedig a (13) orrá van kiképezve és az oldalt lefelé nyúló nyelvet hordja, mely a (15) nehezékkel látható el. A kilincs a vei egyesített (16) csap révén a fej nyílt csapágyaiban van ágyazva, célszerűen úgy, hogy a csapot a závár tartja a csapágyakban; ezáltal azt érjük el, hogy a závár kiemelése után a kilincset könnyen szerelhetjük ki vagy be. A fej egyik oldalán a (17) csapon ágyazott (18) szögemelő (19) karja a fejen keresztül szabadon nyúlik a závár alsó részének (20) résébe. A (18) szögemelő másik (21) karja föl van hajtva s a (22) szem révén köthető össze a működtető lánccal. A (18) emelő egyrészt a (5) závár megemelésére, vagyis az oldásra szolgál, másrészt meggátolja a závárnak a fejből való kihúzását. A kapcsolót következőképen használjuk: Ha a két kocsit szét kell kapcsolni, akkor a (21) kart leszorítjuk úgy, hogy az az (5) megemeli a 2., 3. ábrabeli helyzetbe; mihelyt a závár ehetyzetet elérte, a nehezékes (28) kilincs befelé leng és (13) orrával a závár alá fogja, annak leesését meggátolja. Mihelyt most a kocsit széthúzzuk, a (4) fark a csúszkákon lecsúszik s a (14) nyelvre ütközve, a (13) orrot eltolja a závár alól úgy, hogy az lecsúszik a farkra s ezen, a 11. ábrában látható helyzetben marad a legközelebbi kapcsolásig, mikor is a fark eltolódik a závár alól s az a kapcsoló helyzetbe esik. Ha a részek a 11. ábrabeli helyzetben vannak és valaki az (5) závárt annyira megemelné, hogy a (13) orr alája fordulhatna, akkor a legközelebbi kapcsoláskor a závár nem eshetne a kapcsoló helyzetbe. Ennek "meggátlására szolgál a (14) nyelv, melyet a (4) fark a kapcsoló oldott helyzetében oldalt szorít (11. ábra). Hogy azonban még a nyelv részleges visszafordítása után sem lehessen a (13) orrot a závár alá juttatni, célszerű a részeket úgy kiképezni, ' hogy a fark kezdő kapcsoló mozgása a (14) nyelvet kifelé mozgassa s ezáltal az orrot még akkor is eltolja a závár alól, ha az előzőleg a závár alá is került. Ezt úgy érjük el, hogy a nyelv (23) végét excenterszerűen képezzük ki úgy, hogy kezdő záró mozgásakor oldalt szorítja a (14) nyelvet. A (15) nehezék a kilincs önműködő gyors mozgását biztosítja. A horog kinyíló mozgását a (4) fark végének a fej (24) fölületéhez való ütközése határolja. A kapcsoló helyzetben a fark a megfelelően alakított (27) fejfalhoz fekszik. A fejnek a (3) csap mögött lévő része a csappal koncentrikus ívelésű s ugyanilyen kiképzésű a horognak a csapot körülvevő része is. Minthogy a horog a csapot kissé lazán veszi körül, a horog külsejére mért ütéseket kapcsolt helyzetben nem a (3) csap, hanem a fejnek ezen ívelt része és a (27) része fogja fölfogni, miáltal a csap kiméltetik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasúti kocsikapcsoló, csapon forduló horoggal, jellemezve a horog (6) nyúlványa által, mely kapcsolt helyzetben a másik kapcsoló vonófejének (7) fölületével összefogva, a két vonófej egymással szemben való függélyes eltolódását határolja. 2. Az 1. alatti kapcsoló foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a horog alsó kinyúló, elől ferdén lemetszett ajka képezi a másik vonófej eltolódását korlátozó részt. 3. Az 1. és 2. alatti kapcsoló foganatosítás alakja, jellemezve, hogy a függélyes csapján kissé lazán ágyazott horog (4) farka a horog elfordulásakor két lejtős csúszkán vezetődik, melyek a horog csapjától különböző távolságban vannak elrendezve és melyek közül az egyik csúszka egy darabon más lejtésű, mint a másik csúszka megfelelő szakasza. 4. A 3. alatti kapcsoló foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a mellső (10) csúszka alsó szakasza meredekebb a hátsó (9) csúszka alsó szakaszánál.