56373. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

_ í — kedik úgy, hogy a zárolófej tengelyirányú mozgása megakadályoztatik, ha a zárolófej olymódon elforgattatott, hogy a (10) toldat a (9) vájlatban fekszik (1., 5.. 6. és 9. ábra). A csövön elrendezett (6) karmantyú hátsó vége a (19) ferde fölülettel (5., 8. és 14. ábra) van ellátva, mely a zárolófej (4) vezetőtoldatán alkalmazott hasonló (20) ferde fölülettel (7. és 13. ábra) működik össze, mimellett a (6) karmantyú (7) szemölcseinek belső oldalain megfelelő (21) ferde fölületek (8. ábra) vannak kiképezve. A zárolótest a nyitó- és záró mozgások közben következőképen működik: A lövés leadásánál a cső a zárolótesttel, (2) tuskóval és (1) fejjel együtt hátralöketik, mimellett a (4) toldat a mellső részén csavaralakú (5) horonyban mozog úgy, hogy az (1) zárolófej a hátramozgás első részében elforog; mihelyt az a hely eléretett, amelyen a horony tengelyirányban kezd haladni, a cső és a zárolófej közötti elreteszelés megszűnt és a cső (egy a későbbiekben leírt különleges rögzítőberendezés segélyével) a további mozgásban megakasztatik. A zárolófejen lévő (3) szemölcsök most a (6) karmantyú (7) szemölcseivel kapcsolaton kívül kerülnek és a zárolótest folytatja hátramozgását. A (6) karmantyún lévő (19) ferde fölület a zárolótest forgása közben a cső és a zárolótest között kis tengelyirányú eltolást eszközöl, melynek célja abban áll, hogy a töltényhüvely kissé meglazíttassék, mielőtt a zárolótest heves hátramozgása által kihúzatik. A (2) zárolótuskón a (22) töltényvonó (14. ábra) van megerősítve. A zárolótest hátramozgásának folytatásánál a cső az 5. ábrán rajzolt helyzetben nyugalomban marad és ha a zárolótest ismét előremozog, akkor a zárolófej a csővégen lévő (6) karmantyúval újból kapcsolatba kerül úgy. hogy a cső és zároló elreteszeltetik, amikor a (4) vezetőtoldat a horony csavaralakú részében mozog. A részek mozgásai tehát a závárzat nyitása ós zárása közben pontosan ugyanazok, azzal az eltéréssel, hogy megfordított sorrendben következnek egymásra. Ez a körülmény és az a sajátság, hogy maga a zárolótuskó csak egyenes vonalú mozgást végez, a jelen találmánynak jellemzőit képezik. Az alábbiakban a 24—31. ábrák alapján azok az eszközök vannak leírva, melyek a csövet azon pillanatban fogvatartják és rögzítik, amelyben a cső és a zárolófej közötti elreteszelés megszűnt. A fogantyúkengyel előtt egy hengeres kivágásban a függélyesen mozgatható (73) rögzítődarab van fölső (58) toldatával elrendezve, mety utóbbi a (6) karmantyúban alkalmazott (23) nyugasznak felel meg. A (73) rögzítődarab az egyik oldalon (74) szárnynyal (24., 27. és 28. ábra) van ellátva, melynek alsó vége a (79) toldatban végződik; az utóbbi a fogantyúkengyelbe nyúlik úgy, hogy a (73) rögzítődarab lefelé nyomható és ezáltal a cső a rögzítődarabbal l^zzel kapcsolaton kívül hozható. A rögzítődarab alsó része hengeres és üreges és a (77) fenékdarab központos (76) kiugrásán ül. A (78) csavarrugó a rögzítő darabot fölfelé nyomja. Ha a cső hátracsúszik, akkor a (23) nyugasz az (58) toldat fölé csapódik és ezáltal a cső fogva tartatik. Ha a (2) zárolótuskó ismét előremozog, akkor egy a zárolótuskón alkalmazott toldat vagy (99) ferde fölület (25. ábra) a (73) rögzítődarab (74) szárnyának fölső végébe ütközik és ezáltal a rögzítődarabot lenyomja úgy, hogy az utóbbi a (23) nyugaszból kilép és a csövet az előremozgáshoz szabaddá teszi. Fontos, hogy a hátracsúszó csőnek a helytálló részekbe való ütközése lehetőleg csökkentessék, oly célból, hogy" a szerkezet biztosan működjék és a lövés a fegyver szükségtelen rezgése nélkül történjék; ezenkívül fontos, hogy a lökés megfelelő módon oly részekre vitessék át, melyek a csúszómozgást folytatják. Az e célra alkalmazott eszközök a 32—38. ábrákban vannak föltüntetve. Egy kétkarú visszalökőemeltyűnek (32) karja a závárzattokban lévő hasítékon át fölfelé, míg afc emeltyűnek másik (34) karja lefelé terjed (32. ábra). A visszalökőemeltyű a (31) csap