56373. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

_ í — kedik úgy, hogy a zárolófej tengelyirányú mozgása megakadályoztatik, ha a zárolófej olymódon elforgattatott, hogy a (10) toldat a (9) vájlatban fekszik (1., 5.. 6. és 9. ábra). A csövön elrendezett (6) karmantyú hátsó vége a (19) ferde fölülettel (5., 8. és 14. ábra) van ellátva, mely a zárolófej (4) ve­zetőtoldatán alkalmazott hasonló (20) ferde fölülettel (7. és 13. ábra) működik össze, mimellett a (6) karmantyú (7) szemölcseinek belső oldalain megfelelő (21) ferde fölületek (8. ábra) vannak kiképezve. A zárolótest a nyitó- és záró mozgások közben következőképen működik: A lövés leadásánál a cső a zárolótesttel, (2) tuskó­val és (1) fejjel együtt hátralöketik, mi­mellett a (4) toldat a mellső részén csavar­alakú (5) horonyban mozog úgy, hogy az (1) zárolófej a hátramozgás első részében elforog; mihelyt az a hely eléretett, ame­lyen a horony tengelyirányban kezd ha­ladni, a cső és a zárolófej közötti elrete­szelés megszűnt és a cső (egy a későbbiek­ben leírt különleges rögzítőberendezés se­gélyével) a további mozgásban megakasz­tatik. A zárolófejen lévő (3) szemölcsök most a (6) karmantyú (7) szemölcseivel kapcsolaton kívül kerülnek és a zárolótest folytatja hátramozgását. A (6) karmantyún lévő (19) ferde fölület a zárolótest forgása közben a cső és a zárolótest között kis tengelyirányú eltolást eszközöl, melynek célja abban áll, hogy a töltényhüvely kissé meglazíttassék, mielőtt a zárolótest heves hátramozgása által kihúzatik. A (2) zároló­tuskón a (22) töltényvonó (14. ábra) van megerősítve. A zárolótest hátramozgásának folytatá­sánál a cső az 5. ábrán rajzolt helyzetben nyugalomban marad és ha a zárolótest is­mét előremozog, akkor a zárolófej a cső­végen lévő (6) karmantyúval újból kap­csolatba kerül úgy. hogy a cső és zároló elreteszeltetik, amikor a (4) vezetőtoldat a horony csavaralakú részében mozog. A részek mozgásai tehát a závárzat nyi­tása ós zárása közben pontosan ugyanazok, azzal az eltéréssel, hogy megfordított sor­rendben következnek egymásra. Ez a kö­rülmény és az a sajátság, hogy maga a zárolótuskó csak egyenes vonalú mozgást végez, a jelen találmánynak jellemzőit ké­pezik. Az alábbiakban a 24—31. ábrák alapján azok az eszközök vannak leírva, melyek a csövet azon pillanatban fogvatartják és rögzítik, amelyben a cső és a zárolófej kö­zötti elreteszelés megszűnt. A fogantyúkengyel előtt egy hengeres kivágásban a függélyesen mozgatható (73) rögzítődarab van fölső (58) toldatával elren­dezve, mety utóbbi a (6) karmantyúban al­kalmazott (23) nyugasznak felel meg. A (73) rögzítődarab az egyik oldalon (74) szárny­nyal (24., 27. és 28. ábra) van ellátva, mely­nek alsó vége a (79) toldatban végződik; az utóbbi a fogantyúkengyelbe nyúlik úgy, hogy a (73) rögzítődarab lefelé nyomható és ezáltal a cső a rögzítődarabbal l^zzel kapcsolaton kívül hozható. A rögzítődarab alsó része hengeres és üreges és a (77) fenékdarab központos (76) kiugrásán ül. A (78) csavarrugó a rögzítő da­rabot fölfelé nyomja. Ha a cső hátracsúszik, akkor a (23) nyu­gasz az (58) toldat fölé csapódik és ezáltal a cső fogva tartatik. Ha a (2) zárolótuskó ismét előremozog, akkor egy a zárolótus­kón alkalmazott toldat vagy (99) ferde fö­lület (25. ábra) a (73) rögzítődarab (74) szárnyának fölső végébe ütközik és ezáltal a rögzítődarabot lenyomja úgy, hogy az utóbbi a (23) nyugaszból kilép és a csövet az előremozgáshoz szabaddá teszi. Fontos, hogy a hátracsúszó csőnek a helytálló részekbe való ütközése lehetőleg csökkentessék, oly célból, hogy" a szerke­zet biztosan működjék és a lövés a fegyver szükségtelen rezgése nélkül történjék; ezenkívül fontos, hogy a lökés megfelelő módon oly részekre vitessék át, melyek a csúszómozgást folytatják. Az e célra alkalmazott eszközök a 32—38. ábrákban vannak föltüntetve. Egy kétkarú visszalökőemeltyűnek (32) karja a závárzat­tokban lévő hasítékon át fölfelé, míg afc emeltyűnek másik (34) karja lefelé terjed (32. ábra). A visszalökőemeltyű a (31) csap

Next

/
Thumbnails
Contents