56373. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver
körül forgatható, mely a (6) csőkarmantyúnak hátrafelé nyúló (33) toldatában (36. ábra) van ágyazva. A eső hátracsúszásánál a visszalökőemeltyű (32) karja a závárzatok föntemlített basítékának (35) fölületébe ütközik, miáltal az emeltyű forgáspontja körül kilendíttetik és a (34) kar a (38) feszítőkarmantyú (36) toldatára vagy kiugrására nyomást fejt ki, mely feszítőkarmantyú a (11) ütőszöggel van összekötve. Ezután ezek a részek rögzíttetnek, ami azonban csak az elesattantószerkezetnek és az ezzel összekötött részeknek leírásánál van megmagyarázva. A (2) zárolótuskó most a megfeszített (11) ütőszöggel együtt tovább hátramozog, mimellett az (51) előrelökőrúgó megfeszíttetik, mely egyidejűleg ütőrúgó gyanánt is szolgál. A visszalökőemeltyű által működtetése közben kifejtett ellenállás következtében a cső energiája erősen csökkentetik úgy, hogy a cső minden különös lökés és említésre méltó rezgés létesítése nélkül fekszik föl az (58) rögzítőtoldatra. A részek előremozgásánál a visszalökőemeltyű (32) karja a závárzattok hasítékának (39) fölületére ütközik és ezáltal a visszalökőemeltyű a kiindulási helyzetbe (32. ábra) visszaforgatta tik. A leírt, a visszalökés átvitelére szolgáló berendezés nagy előnye abban áll, hogy a visszalökőemeltyű kezdeti mozgása csekély és fokozatosan nagyobbodik úgy, hogy a lökés tényleg megfigyel hetetlenné válik. A 39—49. ábrák alapján az elcsattantószerkezet és a vele összekötött részek vannak leírva. A (11) ütőszög hátsó vége a csavarmenettel biró (62) fejjel vannak ellátva, melynek segélyével az ütőszög a (38) feszítődarabbal vagy feszítőkarmantyúval szilárd összeköttetésben áll (39. ábra). A feszítőkarmantyú a (2) zárolótuskó csőalakú (24) részén csúsztathatóan van elrendezve és a (63) toldat által forgás ellen biztosíttatik, amennyiben a (63) toldat a zárolótuskó (25 vezetékében csúszik. A (38) feszítőkarmantyú (57) toldattal van ellátva, melynek alsó oldalához az (55) elcsattantórúd támaszkodik. A karmantyú elől, jobb oldalt (36) toldattal van ellátva,-melynek mellső oldalára a föntleírt módon a visszalökőemeltyű (34) karja (32. és 33. ábra) hat, miáltal a szerkezet megfeszíttetik. A (2) zárolótuskó alsó oldalán (65)-nél a (64) biztosító- vagy önműködő elcsattantórúdemeltyű van forgathatóan elrendezve. Ezen emeltyű hátsó vége (37)-nél bevágással bír és ez a vég a feszítőkarmantyúban lévő (34') hasítékba (44. ábra) nyúlik; a (66) csavarrúgó az elcsattantórúd hátsó végét lenyomja. Ha a lövés leadása után a (38) feszítőkarmantyú hátramozgattatik (44. ábra), akkor az elcsattantórúdnak bevágással ellátott (37) vége a feszítőkarmantyú mellső oldalával kapcsolatba szoríttatik és azután a feszítőkarmantyú a hátramozgásban megakadályoztatik, míg az elcsattantórúdemeltyű szabaddá tétetett (hátsó vége ismét fölfelé mozog). Ez a következőképen történik: Az elcsattantórúdemeltyű (53) toldattal van ellátva, mely alsó oldalán bütyök- vagy ékfölülettel bír. Ha ez a toldat a (73) csőrögzítő (74) szárnyának fölső oldalát éri, akkor az elcsattantórúdemeltyű hátsó vége a rajzon látható helyzetbe fölnyomatik, miáltal a feszítőkarmantyú az elcsattantórúdemeltyűtől szabaddá tétetik és a fegyver önműködően elsül, ha az (54) billentyű meg van húzva. A mondottakból világosan kitűnik, hogy a fegyverrel csak a závárzat zárt állapotában lehet lőni. Az (54) billentyű megfelelő toldatok segélyével az (55) elcsattantórúdba kapaszkodik, melyet az (56) rúgó befolyásol. A billentyű hátrafelé nyúló (69) karral van ellátva, mely fölött a (70) csap van elrendezve ; az utóbbi (68)-nál ki van metszve és ezáltal a billentyű működtetésére teret tesz szabaddá. Ha a (70) csapot 90°-al elforgatjuk, akkor a billentyűt rögzítjük úgy, hogy a fegyverrel nem lőhetünk. Az önműködő (64) elcsattantórúdemeltyű mellső vége meg van hosszabbítva és e meghosszabbítás (71) oldaltoldattal van ellátva (42. és 43. ábra). E toldat oly eszközt képez, melynek segélyével a cső a záróiéval hátrahúzható, amikor a závárzatot kézzel
