56135. lajstromszámú szabadalom • Eljárása a kimerült világítógáz tisztítómasszában foglalt kének és cyanidok egyidejű elválasztására

-cyanidokat és a leválott ként tartalmazza, amely utóbbi szűrés és mosás által „választható el. Ily módon meglehetősen tiszta ként nyerünk; amely akár ilyen állapotban, akár pedig valamely ismert eljárás szerint finomítva hozható forgalomba. Célszerűbb azonbaD, ha az ammoniumpoliszulfidot olykép bontjuk meg, hogy a vízgőz áram hatásának vetjük alá, amikor is a vízgőz az ammoniumszulfldot magával ragadja. Ekképen az ammoniumszulfid nagyobb részét visszanyerjük és egy újabb operációhoz használhatjuk föl. A készülékben visszamaradó folyadék viszont itt is ferrocyanidot, szulfocyanidot és szuszpendált állapotban lévő ként tartalmaz, amelyet szűrés útján különíthetünk el. A tisztítómasszának ammoniumszulfiddal való kezelése alkalmával nyert szilárd maradékot azonnal fölhigítjuk vízzel vagy még célszerűbben azzal a folyadékkal, amelyet a kicsapott kén elválasztásakor nyertünk. Ezután az egészhez a fölforrásig meszet adagolunk, amikor is az ammoniumszulfocyanidokból, ammoniumferrocyanidokból és a kettős vasammoniumszulfidból ammónia fejlődik, amely a szokásos módon összegyűjthető. Egyidejűleg kalciumferrocyanid alakjában oldhatóvá válik a berlini kéknek a maradékban lévő azon része, amelyet az ammoniumszulfid előbb nem oldott föl és vasoxidhidrát válik le. Nagyon fontos, hogy a poliszulfidos oldatból leszűrt maradék ne maradjon a levegőnek kitéve és hogy azonnal fölhigítsuk vízzel, mivel a benne lévő kettŐ3 vasammoniumszulfid levegőn igen gyorsan oxydálódnék, miközben vasoxyd és kén keletkezése mellett ammónia fejlődik, mely utóbbi azután veszendőbe menne. Másrészről a leváló kén a mész és a berlinikék jelenlétében szulfocyanidokat létesítene, ami a ferrocyanid-nyereményt csökkentené. Hogy a levegő káros befolyását kizárjuk, az eddig részletezett műveleteket zárt edényekben hajtjuk végre, amelyek mechanikai keverőszerkezettel és fűtő kigyócsövekkel vannak ellátva. Ugyanezen célból szűrőkészülék gyanánt szűrősajtókat alkalmazunk, amelyek belső, gyűjtőcsatornával biró mechanikai szűrőkkel vannak fölszerelve s így elérjük, hogy a szűrősajtóból a folyadék nem hatol kifelé. A mésszel való kezelés után nyert maszszát megszűrve, egy oldatot kapunk, amely kalciumferrocyanidokat és kalciumszulfocyanidokat tartalmaz; ezen anyagokat bármely ismert módszerrel kiválaszthatjuk. Kapunk továbbá egy szilárd maradékot, amelyben kicsapott vashydroxyd, vasszulfid, faforgács stb. van. Ezt a szilárd maradékot a levegőn oxydálódni hagyjuk, miáltal az regenerálódik s ezen regenerálódott anyag újból világítógáz-tisztító-masszaként használható. Végül a kiválasztott kén egy részletét gőzzé alakítjuk és azt kénhydrogén előállítása céljából legcélszerűbben keletkezési állapotában lévő hydrogénnel, mely pl. vizgázból származik, hozzuk össze. Ezt a kénhydrogent azzal az ammoniákos oldattal nyeletjük el, amelyet a mésszel történt kezelés alkalmával kaptunk, s így semleges ammoniumszulfid áll elő. Ilyenformán visszanyerjük ezen anyag azon részét, amelyet a vasoxyd bontott meg. Az így nyert részletet hozzáadjuk ahhoz, amelyet a poliszulfidoldat megbontásakor kaptunk és egy újabb mennyiségű elhasznált tisztítómassza-részlet földolgozására használjuk föl. A föntebbiekben ismertetett eljárás bizonyos módosításokkal azon régi tisztítóinaszszák földolgozására is használható, amelyek ma a mezőgazdaságban «ammonium-salak» néven nyernek alkalmazást. Ezen ammoniumsalakok oldható amrooniumsókból, kénből szulfo- és ferrocianidokból, továbbá nitrogéntartalmú szerves anyagokból állanak. Az ilyen masszát mindenekelőtt a fönt említett eljárás szerint ammoniumszulfiddal kezeljük. Ily módon kapunk: 1. Egy ammoniumpoliszulfid oldatot, amely azonkívül ként, ammoniumsókat és oldható szulfo- és ferrocianidokat tartalmaz. 2. egy szilárd maradékot, amelyben főleg berlini-kék, nitrogéntartalmú szerves anyagok, vasszulfid, gipsz stb. foglaltatik. Az oldatot a szilárd maradéktól leszűrjük és a kettőt külön kezeljük.