56135. lajstromszámú szabadalom • Eljárása a kimerült világítógáz tisztítómasszában foglalt kének és cyanidok egyidejű elválasztására
I. Az ammoniumpoliszulfid oldatot a föntebb leírt módon vízgőzzel megbontjuk, miáltal egyfelől regenerált ammoniumszulfidot kapunk (kb. 80—90%-át az eredetileg föíhasználtnak), amely újból fölhasználható, másrészt kén válik ki, amelyet vagy szűrés vagy pedig tömörítés útján választunk el a folyadéktól és aztán a szokásos eljárások szerint finomítunk. Ami a visszamaradó folyadékot illeti, amely az ammoniumsókat és az oldható szulfo- és ferroeyanidokat tartalmazza, ezt egy desztilláló oszlopban (kolonnban) megbontjuk még pedig bárium- vagy kálciumszulfid-tej segélyével, amely a folyadékban lévő ammoniumszulfátra a következő egyenlet értelmében hat: (NH,)2 S04 -fBaS=BaS04 +(NHJ2 8. A keletkezett ammoniumszulfid ismét belekerül a munkafolyamatba és ilyen módon pótolja ezt a 19—20%~ot, amely az előző művelet folyamán lekötődött. A bárium-, {illetve kálciumO szulfátot szűrősajtóban gyűjtjük össze, mossuk, szárítjuk és szénnel bárium- (illetőleg kálcium-) szulfiddá redukáljuk, tehát regeneráljuk és olyan formán a következő műveletnél újból fölhasználhatjuk. Ilyen módon hasznosítottuk az ammoniumsalakban eredetileg jelen volt ammoniumszulfátot, tekintettel az ammoniumszulfid gazdaságos regenerálására s éppenúgy mindannyiszor újból visszanyerjük a keletkező báriumszulfátot is. A báriumszulfátról leszűrt ós az oldható szulfo-. és ferroeyanidokat tartalmazó folyadék földolgozásáról alább lesz szó. Az ammoniumsalaknak ammoniumszulfid•dal való kezelésekor visszamaradt tömeg háromfélekép dolgozható föl. A) A maradékot azzal a folyadékkal hígítjuk föl, amely a báriumszulfát föntebb részletezett szűrése alkalmával'maradt vissza, azután fölforralva més3zel vagy bármely más alkálival kezeljük. Ezáltal ammóniák fejlő'dik, amelyet ammoniumszulfát előállítása céljából kénsavban fogunk föl. Ez az ammóniák a folyadékmaradékban foglalt ferrocyanidok és szulfoeyanidok legelső kezelésekor megkötőt ammoniumszulfidból, továbbá a nitrogéntartalmú szerves anyagok egy részéből származik. A tömeget ezután megszűrjük s így egy folyadékhoz és egy szilárd maradékhoz jutunk. A folyadék kálciumprussiátokat és kálciumszulfocyanidokat tartalmaz, továbbá benne vaiT az oldhatóvá tett nitrogéntartalmú szerves anyagok nagyobb része. A folyadékot szárazra bepárologtatjuk és á nyert vonadékot vele egyenlő súlyú mészporral bensőleg keverve vízgőzáram jelenlétében a száraz desztilláció egy nemének vetjük alá. Ilyen körülmények közt a maradékban prussiat, szulföcyanid vagy organikus nitrogén alakjában jelen volt összes nitrogén ammóniákká alakul, amelyet kénsavban fölfogva újabb mennyiségű ammoniumszulfátot nyerünk. Ezen művelet igen könnyen hajtható végre, miután a vonadék csak igen kevés idegen anyagot tartalmaz. Ammoniákdús gázokat kapunk, amelyek következéskép különleges előkészítés nélkül könnyen elnyelethetők. A savat ilyen módon igen forró gázok telítik úgy, hogy egyidejűleg az oldat párolgása is bekövetkezik, ami az ammoniumszulfát kicsapódását idézi elő, melyet összegyűjtünk a levegőn megszikkasztunk és szárítunk. Miután másrészről nagy valószínűség szerint a vonadék szulföcyanid tartalma rovására bizonyos mennyiségű kénsav is keletkezik, a gázt oly ammoniumsalakkal nyeletjük el, melyet még nem vetettünk alá ammoniumszulfiddal való kezelésnek. Ily módon ez utóbbi lekötődését akadályozzuk. Az ezen száraz desztilláció alkalmával visszamaradó és sok szabad meszet tartalmazó anyagnak nagy része egy következő műveletre használható föl. A kálciumprussiát-oldat leszűrése után visszamaradt anyagot a. levegőn oxydáljuk, s így regenerált tisztító masszát kapunk, amely a gáz üzemekben újból fölhasználható. b) Ahelyett, hogy a szóban forgó mara-
