55909. lajstromszámú szabadalom • Életmentő készülék villamos kocsikra
nek és a (15) gyűrűk 1. ill. 5. ábrák szerinti helyzetükből 2. ábra szerinti helyzetükbe juthatnak, melyben a (14) sodronyszövet a beleesett egyént mintegy körülöleli. Az alsó (13) sodronyszövet külső végei a (7) rudak (11) részéhez vannak erősítve. A (7) rudak a (4) keretrudakkal rugalmas kapcsolatban állnak, hogy a (13) sodronyszövet eleje ne gyakoroljon erős ütést az elütött emberre. E célból 6. ábrán látható módon a (4) keretrúd csőalakú és benne a (7) rúd (8) folytatása (10) rúgó ellenében mozoghat el. A (7) rúd szabad végein (35') tengely körül elforgathatóan a (35) golyók vannak forgathatóan elrendezve azért, hogy a (4) keret egészen közel le legyen ereszthető a föld szinéig anélkül, hogy jelentékeny súrlódás keletkezne, mivel a (35) golyók tisztán gördülő súrlódást létesítenek. A (3', 4) keret a függélyes (1) kerethez képest elforgatható. Rendes menet közben a (4) keret szabad vége bizonyos magasságban van a pálya fölszíne fölött és csak veszély pillanatában eresztik le a pálya fölszínéig. Ennek elérése céljából az (1) keret szélső részében (1. és 7. ábra) (20) huzal vagy lánc van (20') csigák körül futóan erősítve, melynek két szabad vége egy-egy (21) gyűrűt hord, mely a (4) keretrúdon kiképezett (24) horoggal kapcsolódik. A (24) horog kapcsolatban áll a (22, 25, 26) vezetékekben mozgó (23) rúddal, melynek két mellső szabad vége (23') összekötő résszel van kapcsolva. A (23) rudakat jelzett helyzetükben a rajzon föl nem tüntetett rugók igyekszenek megtartani. A (4) rúd (3) forgáspontjához közel (29) negyedív alakú erős lemezrúgóval van ellátva (1., 9. és 10. ábrák), mely szabad végén (30) kilincsszerű fogazással bír, mely fogazás együtt működik az (1) vázon kiképezett egyetlen (31) szilárd foggal. A (29) lemezrúgó 10. ábrán jelzett helyzetében meg van feszítve úgy, hogy a (4) keretrúd nagy erővel lefelé nyomatik. A (30) fogazás a (4) keretnek lefórgatását nem akadályozza, azonban a keret fölfelé csakis akkor forgatható, ha a (29) lemezrúgó szabad végét előbb külső erővel lenyomjuk. A készülék működési és használati módja az eddigiek alapján a következő: Menetközben a készülék az 1. ábra szerinti helyzetet foglalja el. Ha valaki a kocsi elé kerül, úgy azt először is a (23') tapintórúd éri, mely már kis ütés hatására benyomódik, miáltal a (24) horgok egyik vagy mindkét (21) gyűrűből kikapcsolódnak és a (4) keret lesülyed a pálya fölszinéig, (mivel csak egyetlen körülfutó (20) lánc van) és a (29) rugók által állandóan hozzányomatik úgy, hogy a (13) sodronyszövet mellső széle szorosan hozzásimul a pályához. Az elütött egyént tehát elsősorban a (13) sodronyszövet külső széle éri, mely azonban csak igen gyöngén üti meg, mivel a (7) rudak szintén rugalmasan vannak a (4) keretrudakban ágyazva. A kocsi alá került egyén tehát végeredményben reáesik a fölső (4) sodronyszövetre, mely a beesett egyén súlyának hatására rögtön 2. ábra szerinti helyzetét veszi föl, abban az embert mintegy körülöleli és így kihullását és kidobását megakadályozza. SZABADALMI IGÉNYEK. 1.Életmentőkészülék villamoskocsikra, melynél az elütött ember fölfogására sodronyból vagy ehhez hasonló szövetből készült hálók szolgálnak, jellemezve két különböző ferdeségű, egymás fölött elrendezett sodronyszövet által, melyeknek egyik fölső keresztirányú vége a kocsihoz erősített fix függélyes síkú kerethez, a másik keresztirányú alsó vége pedig előbbi kerethez vízszintes tengely körül forgathatóan megerősített vízszintes helyzetű kerethez van erősítve, jellemezve továbbá azáltal, hogy az alsó keret vízszintes helyzetében kikapcsolható módon van biztosítva azon célból, hogy veszély esetén a sodronyszövetek mellső és alsó végét a pálya színéhez egészen közel lehessen lebocsátani. 2. Az 1. alatt igényelt készülék kiviteli alakja, jellemezve az alsó vízszintes (4) keret szabad végén hosszirányban rúgóhatás ellenében eltolhatóan elrendezett (23') tapintókar által, melynek hátsó