55770. lajstromszámú szabadalom • Készülék fölső lábszártörések kezelésére

súlyt, mely az így csípőben és térdben rögzített fölső lábszárcsontot kinyújtja, illetve egyenesre állítja. A lábszárcsont befejezett kiegyenesítése után az a távolság, melyet a most normális hosszára hozott csont elfoglal, csavarok és egyéb eszközök segélyével el nem tolhatóan határoltatik és rögzíttetik. A rajzon a kezelő készülék két kiviteli példája látható. Az 1. ábrán az egyik kivitel, a 2. ábrán pedig a másik kivitel oldalnézete látható, a 3. ábrán a 2. ábrán föltüntetett készülék fölülnézete, a 4. ábrán ugyanannak végnézete, az 5. ábrán pedig az egyik lábcsatorna metszete van bemutatva. Az állvány (1) hosszrúdjain (1. ábra) a sérült fölső testének és fejének alátámasztására a (2) vánkos van elhelyezve, mely a szokásos módon tetszőleges rézsútos helyzetbe beállítható. Az (1) hosszrudak két oldalán a (4) pontok körül kilengő kétkarú (3) emelők vannak elrendezve, melyeknek hosszabb emelőkarjaival az alsó lábszárak alátámasztására szolgáló (5) deszka van csuklósan összekötve. Minthogy a két alsó lábszárat után nem engedően kell fölcsatolni, ezek számára a deszkára a (6) lábcsatorna van szerelve. A kétkarú (3) emelő másik (7) karja alkalmas berendezés segélyével egészen 90°-nyi hajlásig tetszőlegesen beállítható és rögzíthető. Ezen célból a (8) csapágyban a (9) karmantyú van csuklósan elrendezve, melyben a (10) kézi kerékkel ellátott (11) csavarorsó van forgathatóan ágyazva. Ez az orsó a (7) emelőkaron csuklósan megerősített (12) csavaranyába kapaszkodik úgy, hogy a csavaranya forgatása által a (7) emelőkar a (8) csapágyhoz közelíthető, illetve ettől eltávolítható. Ezáltal a (3) karok is fölállított helyzetben, úgy, amint azt a teljes vonalak mutatják, vagy lejtős állásban, mint az vonalkázottan van föltüntetve, beállíthatók. A rajzon teljes vonalakkal föllüntetett helyzetet a kezelés kezdetén alkalmazzuk. Az alsó lábszárakat a (6) lábcsatornákba I lecsatoljuk és a térdcsuklókban derékszög ben behajlítjuk, míg az először függélyesei lelógó fölső "lábszárak a vízszintesen ágyazott fölsőtesttel a csipőcsuklóban derékszöget zárnak be. A (3) emelőkaroknak emellett oly hosszúaknak kell lenniök, hogy a fölső test kezdetben a csipőrésszel még szabadon lebeg és nincs a (2) vánkos által idő előtt alátámasztva. Ezt az alátámasztást a fölső test csak akkor kapja, mikor a tört fölső lábszár ugyanazon hosszt éri el, mint a meg nem sérült másik láb. Ezért a (3) emelőkarok hosszát először az egészséges lábhoz képest kell méretezni. Hogy ezt a hosszt beállíthassuk, a (3) emelőkar egy csőből áll, melyben a célszerűen beosztással ellátott (13) rúd eltolható és a (14) szorító kapocs segélyéyel rögzíthető. A csuklósan megerősített és az alsó lábszár alátámasztására szolgáló deszka szabad vége a célszerűen hosszában beállítható (15) rudakkal van ellátva, melyek az (1) hosszrudak (16) bevágásaiba beállíthatók, hogy úgy az (5) deszka tetszőleges magasságban és lejtőséggel és pedig a kezelés kezdetén vízszintesen, később a térdcsuklók meghajlításának különös céljából rézsútosan legyen tartható. A kezelendő fölső lábszárat sinekbe rakjuk, mely célra a (3) emelőkarokon a (17) sinek vannak megerősítve. A megerősítés a (18) béklyók segélyével történik, melyek a (3) karokat közrefogják és melyek úgy a (17) sinek vissaalendítését, mint azok teljes levételét is lehetővé teszik, hogy a fölső lábszárak a kezelésre szabaddá tétessenek és a törési részek helyes ágyazását mindenkor ellenőrizhessük. Maguk a sinek hossza változtatható, vagyis a szánkészülék módjára eltolhatók. Hogy a sérült részről történő esetleges káros mozdulatokat, mint pl. a medence, illetve a keresztcsont megemelését hatásosan elkerüljük, illetve lehetetlenné tegyük, a vánkostól kétoldalt még egy tányérszélességű (19) heveder van elrendezve, mely a medenczének fölfelé és helyzetéből való elmozdulását megakadályozza. Ha néhány nap múlva biztosak vagyunk