55770. lajstromszámú szabadalom • Készülék fölső lábszártörések kezelésére

afelől, hogy a fölső lábszárnak egymáshoz képest jól ágyazott törési részei a meginduló egyesítésre elég biztosítékot nyújtanak, akkor lassankint a derékszögű térd-és esipőállás megváltoztatásához foghatunk, annyivai is inkább, minthogy a törési részek utólagos eltolásától alig kell tartanunk, mert a fölső lábszár végei a csuklók hajlása dacára egyenletes távolságban rögzítve maradnak. Ily módon a sérült helyzetét, mely különben is kezdettől fogva elviselhető volt, csakhamar megjavíthatjuk. Különös fontosságú még az, hogy ezáltal az eddig heteken át tartó merev ágyazás folytán a térdcsukló gyakori megmerevülése elháríttatik. Míg a leírt kezelő készülék egyúttal a beteg fekvőhelyéül is ki van képezve, a 2—5. ábrán föltüntetett készülék előnyösen oly módon jut alkalmazásba, hogy az tetszőleges ágyra ráállítható. Azonkívül az alsó lábszárak alátámasztására való lábcsatornák beállító szerkezete is lényegesen egyszerűbb. Ezen (20) lábcsatornák egy kereten nyugszanak, mely négy (21, 22, 23, 24) rúdból áll. A (22) és (24) rudak beállítás által meghosszabbíthatók úgy, hogy azok az alsó lábszár hosszához alkalmazhatók. Hasonló módon a lábcsatornák hossza is beállítható, amennyiben a (25) rész a (20) részben eltolható (4. és 5. ábra). A lábcsatornák külön (26, 26) tolókák segélyével vannak a (21) és (23) harántrrdakra szerelve úgy, hogy azok gömbölyű csapokkal a tolókák nyílásaiba nyúlnak. Ez az elrendezés egyúttal a (26) tolókák eltolása által a lábcsatornáknak egymáshoz való tetszőleges rézsútos beállítását teszi lehetővé, miáltal a lábak kényelmes helyzetbe hozhatók. A (21, 22, 23) és (24) rudakból álló keretet a kezelő készülék két oldalán elhelyezett, mindkét végén csuklósan ráerősített kétkét (27, 28) rúd tartja, melyek hosszirányban ugyancsak beállíthatók. Ily módon a rudak bármily fölső lábszárhossznak megfelelően beállíthatók. Tehát körülbelül csak három-négy különböző nagyságú alsó lábszártartót kell kéznél tartani, hogy egyazon készüléket a csecsemő- I tői egészen a legnagyobb emberig alkalmassá tehessük. Hogy a (27) és (28) tartórudakat a függélyes vagy rézsútos helyzetbe tetszőlkgesen beállíthassuk, azok mindegyik oldalán egy-egy, (29) hosszhasítékkal ellátott (30) kar van elrendezve. A kar hosszhasítékában egy-egy, a (23) rúdra erősített (31) csavaranyával ellátott (32) csavarorsó csúszik, mimellett a (31) szárnyas csavaranyával a (23) rúd tetszőleges helyzetben rögzíthető. A 2. ábrán a (27) és (28) tartókarok, valamint a (30) kar két különféle állása van föltüntetve és pedig az egyik teljes vonalakkal van kihúzva, a másik pedig vonalkázottan. A (30) oldalkarok a (33) oldalsinekhez vannak csuklósan erősítve, melyek két (34) hosszhasítékkal .vannak ellátva és a (33, 35) szárnyas csavaranyák segélyével vannak • az (1, 1) hosszrudakhoz erősítve. A (34) hasítékok elrendezése folytán a (33) sinek az (1, 1) oldalrészek hosszirányában eltolhatók úgy, hogy így a (30) karok nagy mozgástérrel rendelkeznek. A két hosszoldalon keresztben a (36) heveder van elrendezve, melyet a beteg törzsén fektetünk át, hogy ennek fölfelé mozgását meggátoljuk. Az (1, 1) hosszoldalak továbbá a (37) é3 (38) harántrudak segélyével vannak egymással szilárdan összekötve. A kezelő készüléknek a 2—5. ábrákon föltüntetett kiviteli alakja egyszerűsége folytán minden tetszőleges ágyhoz alkalmas, amennyiben a készüléket az ágyra állítjuk és szíjak segélyével, melyek az (1) oldalrészeken átvetve az ágy alá vannak vezetve, lecsatoljuk. Mindkét foganatosítási alaknál a beállítható csuklós részeket célszerűen úgy méretezzük, hogy azok az embereknél előfordulható bármely hosszúságú lábszárakra beállíthatók úgy, hogy ugyanazon készülék egyaránt használható gyermekeknél és tetszőleges nagyságú fölnőtteknél. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Készülék főkép fölső lábszártörések kezelésére, azáltal jellemezve, hogy az