55156. lajstromszámú szabadalom • Elektromechanikai kiválasztóberendezés
kerék hátsó oldalán alkalmazott (13) bütyök egy-egy oldalára támaszkodnak. A (12) kilincsen a 3. ábrán látható (15) csap vagy nyúlvány van alkalmazva. Az (1) emelő két (16) és (17) karral van ellátva, melyek az (1) emelő leszorításánál fölemelkednek úgy, hogy a (17) kar oldalán elrendezett (17a) nyúlvány a (12) kilincs (15) csapjába vagy nyúlványába kapaszkodik és azt a (13) bütyökből kikapcsolja. A (17a) nyúlvány közvetlenül az emelőkar legmagasabb helyzetének elérése előtt kapcsolódik a (15) csappal, hogy a kapcsolószerkezet időelőtti működtetését meggátoljuk. Ha az (1) emelőt leszorított helyzetéből elbocsátjuk, azt a (2) rúgó rendes helyzetébe viszi és ezáltal a fogaskerékművet működteti, mely a (7) kereket egy teljes fordulattal vagy — mint azt alábbiakból látjuk — egy fordulatnak részével elforgatja. Amint a 2. ábrán látható, a (7) kerék kerületére a (19) kontaktusrúgó fölső végére erősített kis (18) kerék vagy görgő támaszkodik, mely a (7) kerék mozgása közben a (20, 21, 22) kontaktusrugókon át elektromos áramkört zár és nyit. A (20) kontaktussal az egymáson fekvő "(55, 56) rúgós kontaktusok közvetítésével rendszerint a (23) elektromágnes áll elektromos összeköttetésben, mely tehát a vonalba bocsátott bármely elektromos lökést fölfogni képes, miután a (18) és (20) kontaktusok is el nem foglalt készülék esetén egymáson fekszenek. Mihelyt azonban a (7) kerék forog, annak (8) bütykei a (19) kontaktusrúgót hátraszorítják úgy, hogy a kontaktusrúgó a (21) és (22) rugókkal érintkezve, a vonaltelep áramkörét zárja, mely a (18) kontaktusból a (21) kontaktushoz, az (5) elemen át a (23) elektromágneshez és innen a következő készülékhez vezet. A (23) elektromágnesen tehát annyi lökés megy át, ahányszor a (7) kerék (8) bütykei a (19) kontaktusrúgót hátraszorítják. A (24) fegyverzet a forgathatóan elrendezett (25) karra van erősítve. A (25) karon a (26) kilincs van alkalmazva, mely a (27) kilincskerékbe kapcsolódik. A kilincskerék fogainak száma kettővel nagyobb, mint a vonalra kapcsolt állomások száma; e két fog közül az egyik a berendezés «elzárt» helyzetének, a másik pedig a berendezés «zérus» helyzetének felel meg. A (25) karból még a (25a) kar nyúlik ki, mely oly módon kapcsolódik a (27) kilincskerék fogaiba, hogy a kilincskerék túlforgását megakadályozza ; a kilincskerék fogaira a (25c rúgón alkalmazott (25b) görgő támaszkodik, mely a kereket annak a (26) kilincs által egy-egy foggal való elforgatásánál a kellő helyzetben tartja. A kilincskerék egyik (28) foga kevésbé mély, mint a többi és pedig annak mélysége a többi fog mélységének körülbelül fele, vagy még kisebb (2., 4. és 5. ábra). A (28) fog helyzete a (27) kerékhez [képest minden egyes berendezésnél különböző. Az (I) berendezésnél pl. a (28) fognak a normális helyzetig, vagyis midőn a jelzőkar zéréson áll, két mozdélatot kell végeznie, a (II) berendezésnél három mozdulatot és így tovább; a (28) fognak tehát a normális helyzetig minden következő berendezésnél eggyel több mozdulatot kell végeznie, mint az első berendezésnél alkalmazott (28) fognak. A (27) kilincskerékkel összekötött (29) kar vagy bütyök rendes helyzetében a forgathatóan elrendezett (31) kilincs vagy emelő fölső végén alkalmazott (30) görgőre támaszkodik (1., 2. és 4.. ábra). A (31) kilincs vagy emelő két fele csuklósan van egymással összekötve. Amint a 8. ábra mutatja, a kilincs alsó felének alsó vége az (1) emelő (16) karjába kapaszkodik, ha a (23) elektromágnesen az első lökés átment és a (27) kílincskerék elforgott. A (33) rúgó lehetővé teszi, hogy a (31) kilincs két fele egymáshoz képest kevéssé elmozoghasson, oly célból, hogy a (29) bütyök akkor is visszatérhessen kezdeti helyzetébe, ha az (1) emelő leszorításával a (31) emelő alsó karja fogva tartatik. A (34) rúgó a kilincset záró helyzetébe forgatni törekszik, a (35) állítócsavar pedig a kilincs mozgását határolja.
