54989. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fából, fahulladékból, szalmából, kákából és hasonló anyagokból celluloza nyerésére

a kiürítés periódusa közben meleget ne kapjon. Legcélszerűbben gázzal fűtjük a főzőedényt, melyet célszerűen fahulladékokból vagy főzőlúgmaradványokból állítunk elő. Egy ilyen főzőedény megtöltése és kiürítése lényegileg bádogból álló vályúk Tagy perforált hengeralakú patronok bevezetésével történik, melyek a nyersanyaggal megtöltve betolatnak és a főzött anyaggal ismét kivétetnek. Ilyen főzőedényeket egyenként vagy többedmagukkal lehet egyetlen kemencében elhelyezni; ezek ekkor a közvetett fűtéssel történő főzés tipusát képviselik. Természetesen közvetlenül, azaz gőzzel is lehet a fózést eszközölni. A főzésnél két momentumra kell ügyelni, nevezetesen: 1. a főzendő anyagot olyan erős lúggal kell átitatni, hogy a képződő gőzkondenzátum a művelet végén csak az ilyen műveletnél szokásos főzőlúg koncentrációjával bírjon és 2. a használandó fűtőgőzt a főzőedénybe való bevezetése előtt túl kell hevíteni, hogy ne keletkezzék fölöslegesen sok kondenzációtermék. Szükség esetén mindkét főzési módot kombinálni lehet, oly módon, hogy a lúgot egy külön kazánban túlhevítjük és ezt azután a főzendő anyagra vezetjük. Ezen műveletet megszakíthatjuk vagy többször ismételhetjük. Minden esetben a főzés lényege az inkrusták egyszerű duzzasztása és csak részbeni oldása. A főzés tartama eszerint és az anyag vékony rétege folytán, valamint a fölhevítés ideje bsak egészen kicsiny, és pedig fölhevítéshez körülbelül 7a órára, a főzéshez pedig legföljebb körülbelül 1 órára van szükség. Emellett célszerű magas nyomásokat és hőfokokat fönntartani, tehát pl. 15 atmosphára nyomást és körülbelül 200° hőmérséket, ami a kis főzőedényekben teljesen veszélytelen. Továbbá célszerű a főzéshez főleg marónátronlúgot vagy inkább tiszta, csak kis koncentrációjú, pl. 2, legföljebb 4°/0

lúgot tartalmazó marónátronlúgot használni. A leírt elv előnyei, mely elv abban áll, hogy az inkrustákat oldás helyett csak duzzasztjuk. még tovább kihasználható azáltal, hogy az inkrustáknak csak igen rövid ideig tartó főzéssel, pl. 15 percig nyomásra való főzéssel, hajlandóságot nyújtunk a duzzadásra, ezt követőleg a főzött anyagot a főzőedényekből eltávolítjuk, tartány okba vagy gödrökbe tesszük, a főzőlúggal leöntjük és néhány napon át digerálni hagyjuk, ami által szintén olyan mértékű duzzadását érjük el az inkrustáknak, hogy azok azután mechanikai úton kellőképen eltávolíthatók. A jelen új eljárás tehát, ellentétben az ismeretes cellulóza előállító eljárásokkal, melyek a rostnak tökéletes kémiai föltárásából és utólagos fehérítéséből állanak, három részből van összetéve, nevezetesen: az inkrusták duzzasztásából, a rostoknak mechanikai föltárásából, kapcsolatban a duzzasztott inkrusták eltávolításával, végül pedig az utolsó inkrusta maradványok eltávolítása céljából alkalmazott degummirozásból. Az inkrusták mechanikai úton való eltávolítása és a rostok föltárása, mint már leírtuk, a főzött anyag finoman való szétosztása és az inkrustakocsonya kimosása által történik. Ez természetesen a legkülönbözőbb módokon eszközölhető, tehát pl. mosóhollánderekben, melyek a szokásos módon működtettetnek, azonban természetesen most mosóvizet szolgáltatnak, mely hasonlíthatatlanul több inkrustát tartalmaz, mint a szokásos mosóvizek, mert az első mosóvizek többnyire több inkrustát tartalmaznak, mint a főzőedényekben lévő főzőlúgok, emellett azonban nem nagy mennyiségű alkaliákat. Elméleti szempontból tehát kérdéses, hogy milyen állapotban vannak az inkrusták a mosófolyadékban jelen, vájjon föloldva vagy csupán igen finoman suspendálva. Valószínűleg félig oldott, igen viskozus és a mosóvíz mennyisége által megfelelően hígított állapotban vannak azok abban jelen, mely állapot a meglévő, bárha csekély mennyiségű alkaliák és a mosóvíz mennyisége által indokoltnak látszik és az inkrustáknak a rosttól csaknem tökéletesen való