54989. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fából, fahulladékból, szalmából, kákából és hasonló anyagokból celluloza nyerésére

eltávolításában álló gyakorlati eredményre vezet. Ezen viakozus állapot föltételezése mellett, ellentétben a valóságos oldattal, szól ama körülmény is, hogy a mosóvíz a rostot ezen állapotban nem infiltrálja, tehát annak belsejében tisztátalan szineződést elő nem idéz. Ha ugyanis a mosott anyagból vett próbát jól kinyomunk és megvizsgálunk, fehér rostokat találunk, melyek csak külsőleg vannak körülvéve az inkrustáló alkatrészek csekély részei által. Igen célszerűen eszközölhetjük az inkrusták ezen mechanikai eltávolítását erős folyadéksugarak alkalmazásával, melyeket a főzött anyagra engedünk működni, mely ez esetben célszerűen szitaszerű alapokon nyugszik. Ez esetben mindaz, ami nagyon rövid rostokkal bír, tehát pl. szétfőtt ágak, kéregrészek stb., a szitán keresztülöblíttetik, míg a normális rost nemeződésénél fogva nem mehet a szitán keresztül és elnemeződött tiszta anyag nyeretik. Ez esetben az inkrusták eltávolítására szolgáló mechanikai művelet egyszersmind a cellulóza számára való rostok hossza szerint történő tisztítási és osztályozási folyamat is, mert a szitákon keresztül ment rövidebb szálak, illetőleg rostrészek külön fölfoghatók. A rostanyag az inkrusták eltávolítása után általában világosbarna színt mutat. A legtöbb ismert fehérítő művelet egyszersmind degummirozó művelet is, azaz az inkrusták egy részét feloldja. Különösen ajánlatosnak mutatkozik ez esetben a klórlakkoldatok alkalmazásra alkalmas katalysátorok, mint pl. nikkel, vagy kobalt hidroxid hozzátételével, mely esetben klór helyett közvetlenül oxigén válik szabaddá, tehát az egész massza a rendkívüli mértékben aggályos klórfehérítés helyett teljesen veszélytelen oxigénfehérítésnek vettetik alá. Minthogy azonban tényleg nem szükséges, hogy a nem intriltrált új rosthoz valamely fehérítő anyagot használjunk, hanem tökéletesen elegendő, hogy csupán az inkrustákra degummirozólag azaz oldólag hassunk, rendkívül előnyösnek mutatkozik a következő eljárás, mely mint fehérítő eljárás ismeretes ugyan, azonban a jelen kivitelben új és ezideig használatban nincs. Ismeretes már a fehérítendő anyagoknak káliumpermanganáttal vagy más permanganátokkal vagy manganátokkal való oxidálása és ezt követőleg kénessavval vagy kénessavat elválasztó testekkel való fehérítése. E művelet föltételezi, hogy az összes massza oxidáltassék és ezt követőleg fehéríttessék. A degummirozó eljárás szerint, mely a föntebb leírt eljárás függeléke gyanánt a jelen találmány tárgyát képezi, a manganátoldatok azonban annyira rendkívül higgított állapotban, pl. 0'6%-os arányban alkalmaztatnak, azaz olyan hígításban, melynél a cellulóza, főleg más, könnyebben oxidálható anyagok, mint pl. ezen esetben az inkrustaraaradványok jelenlétében egyáltalában nem oxidáltatnék és ahol maguknak az inkrustáknak oxidációja által, az anyagok nag}T

obb mennyiségeinek alkalmazásánál önkényes fölmelegedés káros következményeivel együtt be nem következik. Ha a mosott rostanyagot olyan oldattal kezeljük, akkor az inkrustrák oxidálódnak és viskozus állapotukból oldhatatlan, granulozus állapotba mennek át, melyből a kénessav hozzáadásával simán és tisztán kioldhatok lesznek. A visszamaradó rostanyagot azután csak ki kell mosni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás cellulóza előállítására, azáltal jellemezve, hogy az anyagokat csak addig főzzük, amíg az inkrusták épen megduzzadnak és legföljebb részben oldódnak, mire a duzzadt inkrustákat mechanikus úton távolítjuk el a rostoktól. 2. Az 1. pontban igényelt eljárás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a főzést csak addig végezzük, amíg az inkrusták a duzzadásra hajlandóságot nem nyertek, mire a főzött anyagot lúggal kezeljük mindaddig, amíg az inkrusták teljesen még nem duzzadtak és mechanikailag eltávolíthatók nem letteké