54989. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fából, fahulladékból, szalmából, kákából és hasonló anyagokból celluloza nyerésére

menjen és így sok lúgra és sok vegyszerre van szükség azok lekötése céljából, anélkül, hogy mint már említettük, egyenletes cellulózát nyernénk, eltekintve attól, hogy egyáltalában nehézségek származnak a föltárás tekintetében. Az alkalmazott gyönge anyag az inkrusták teljes föloldását fölöslegessé teszi, mert ezek a rövid idei főzés tartam után teljesen egyenletesen meg vannak duzzadva és végzett vizsgálatok szerint most már mechanikusan elválaszthatók a rosttól úgy, hogy tehát nem szükséges a kémiai processust az inkrusták teljes föloldódásáig folytatni. Ellentétben az eddigi eljárásokkal, melyek relatíve nyersebb fadarabokat használnak és sok vegyszer fölhasználásával, hosszabb idei főzéssel és cirkuláló folyadékkal az inkrustákat teljesen föloldják, a jelen eljárás szerint egy gyöngén föltárt fát, vagy valamely más gyönge nyers anyagot, szalmát vagy kákát vékony rétegekben, a főzőlúg cirkulációja nélkül, egészen rövid idei főzéssel és kevés vegyszer fölhasználásával csak annyira főzünk, hogy az inkrusták megduzzadjanak, mire a vegyi folyamatot megszakítjuk, azaz a főzést beszüntetjük és az inkrustákat lényegileg mechanikai úton távolítjuk el. A mechanikai munka a főzött massza kezelésében, ennek folyadékokkal, pl. vízzel vagy hígított főzőlúgokkal való egyidejű kimosásával történő szétosztásában áll. A még rátapadva maradt inkrusták csekély maradványa azután degummirozással távolíttatik végérvényesen el, mire a rost kész. Ezen új művelet egész sor lényeges előnyökkel bír. A főzőedények aránylag kicsinyek, tehát olcsók és veszélytelenek. A rövid idei főzés a főzőedényeket kiméli, a tüzelőanyagban megtakarítást tesz lehetővé és rendkívül növeli a főzőedények munkaképességét úgy, hogy kicsiny, olcsó berendezésekkel igen sok anyag állítható elő. Az anyag maga kitűnő minőségű, mivel a rost egyáltalában nincs megtámadva. A főzés alatt a rost a duzzadó vagy megduzzadt inkrustákba beágyazva fekszik és így a főzőlúg szétbontó hatásának egyáltalában nincs alávetve, kémiailag változatlanul marad és így gyakorlatilag határtalan tartósságú. Ellentétben a szokásos eljárásokkal, melyek főzőlúgja, mely oldott inkrustákat tartalmaz, a rost belsejébe diffundál, miért is a fehérítésnél a rostsejt belsejére is hatást kell gyakorolni, a jelen eljárás szerint a szívós folyású (kocsonyás) inkrusta masszából diffúzió a rost belsejében be nem következhetik. Nem szükséges tehát, hogy az ezen eljárás szerint nyert rostot, mint rendesen, fehérítő műveletnek vessük alá, hanem elegendő, hogy a legutolsó inkrustarészeket eltávolítsuk, hogy a rostokat fehérítés nélkül is teljesen tiszta fehéren és selyemfényesen, azaz olyan állapotban nyerjük, amint az a természet által a fába lett helyezve és hogy teljesen épen nyerjük azt a műveletből. A rostnak ezen teljes kímélése által azt nemcsak kifogástalan minőségben nyerjük, hanem abból többet is kapunk, ami konifera cellulózánál az egyéb eljárások szerint nyert középmennyiséghezképest 24—25,

/o-ot tehet ki. Ha a jelen eljárásnál a már meglevő gyenge anyag, mint pl. gyaluforgács, esztergaforgács, fűrészforgács stb. helyett nyers fát kell használni, akkor ezt, hogy az inkrusták oldása helyett annak duzzasztásában álló előnyt nyerjük, hasonló gyenge alakba kell hoznunk. A jelen új eljáráshoz való főzőedénjek egyszerű alakjukban csövek alakjában vannak kiképezve, melyeknek átmérője 300—500 mm. és hossza néhány méter. E csövek egész hosszukban fűtve lesznek. A fűtésnek természetesen a különböző követelményeknek megfelelően, tehát aszerint pl., hogy kezdetben igen erősen kell fűteni, hogy a főzendő anyagot a lúggal gyorsan lehessen az illető hőfokra és nyomásra emelni, azután igen mérsékelten, hogy épen csak egy bizonyos ideig tartsuk fönn a nyomást, szabályozhatónak kell lennie, végül a fűtést be kell hogy szüntethessük vagy a főzőedényt ki kell hogy cserélhessük, hogy az a kifuvatás és