54852. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőberendezés áramvisszanyeléssel működő mótoros járművekhez

a (2) dob először is az (A—B) utat legyedül végzi, majd a (B) ponton az (5) kar a (29) nyúlvánnyal jut érintkezésbe, mire a két dob a (B—C) útrészt közösen írja le. A (3) dobot a (9) rúgó húzza hátrafelé; a dob a (8) olaj- vagy glicerincsillapítóra van szerelve, mely a dob sebességét mindkét irányba való forgásnál határolja; mihelyt tehát az (5) kar a (29) nyúlvánnyal -érintkezésbe jut, a (4) vezérlő fogantyú mozgása a (6) nyíl irányában fékeztetik és a mozgás csak egy bizonyos, meghatározott sebességgel mehet végbe. Ha a kocsivezető a fogantyút rendes fékezés esetén a (7) nyíl irányában lassan visszaviszi, az (5) karral való érintkezést föntarthatja, míg ha hirtelen fékezésnél a (2) dobot a (C) ponttól az (A) pontig hirtelen viszi vissza, a (3) dob a (9) rúgó hatása alatt a csillapító szerkezet által meghatározott sebességgel tér vissza eredeti helyzetébe, tehát akkor sem forog túlságos gyorsan. A rúgó természetesen ellensúly által pótolható. Az 1. ábrán föltűnte tett áramkörséma értelmében a (10) mellékzárlatú motor a (11) tengelyt hajtja és az áramot a (13) áramforrásból kapja. Ez az áramforrás bármilyen lehet, pl. 'elektromos telep, termikus mótorteleppel kombinálva, áramleszedő stb. Az áramkörök a kontrollerrel úgy vannak kapcsolva, hogy (a (2) dob a (6) nyíl irányában való forgatásnál, miközben az (A) ponttól a (B) pontig terjedő utat írja le, a motort megindítja úgy, hogy a kocsi legcsekélyebb sebessége mellett a (B) pontnál a teljes gerjesztés éretik el. Ezután a (3) dob a gerjesztést fokozatosan csökkenti oly célból, hogy ia kívánt sebességi mérték eléressék. A (3) dobnak a (9) rúgó hatása alatt a (7) nyíl irányában való visszaforgásánál történik az áramvisszanyerés azáltal, hogy a gerjesztés erősbíttetik. Ezen dob fékezett mozgása által úgy az indításnál, mint a lassításnál túlságos erős áramok keletkezése meggátoltatik. A (4) fogantyú (1. ábra) az (A) kiindulási ponthoz való érkezténél a (16) alaktárcsa és a (17) rúd révén a példakép légfék gyanánt föltüntetett fék (15) fogantyúját kiiktatja, de p féket elreteszeli és a fékezést nem engeldi meg mindaddig, míg a motort az áramforrással kapcsoló összeköttetések a (2) dob által meg nem szakíts tattak. A készülékkel a következő hatások érhetők el: Az indításnál a gyorsulás a csillapító által határoltatik. A lassításnál a visszanyerés sebességét a csillapító rendszerint szintén határolja, de ha hirtelen fékezésre van szükség, a kocsivezető a (4) fogantyút hirtelen a kiindulási ponthoz viheti és a féket működésbe helyezheti, mimellett biztos lehet abban, hogy 1. a visszanyérési áram nem lehet túlságos nagy, továbbá, hogy 2. a fék nem hat addig, ameddig a tengelyek a hajtó erő hatása alatt állnak, végül, hogy 3. amikor a tengelyeik a hajtó erő hatása alól fölszabadultak, a mótor vagy motorok mágneses mezeje önműködően a maximumig fokoztatik, ami szükséges arra, hogy az újból valló indításhoz túlságos árammennyiségre ne legyen szükség. Világos, hogy ugyanez az eredmény érhető el lakkor is, ha a (2) dob ahelyett, hogy a mótor megállítását végezné, egyszerűen a motornak |a tengelyekkel való mágneses kapcsolását vagy kikapcsolását létesítené, mindig azzal ia föltétellel, hogy a fék nem ilép működésbe mindaddig, míg a tengelyek föl nincsenek szabadítva. Másrészről a rajzon föltüntetett légfék csak példa, mert a fék lehet vákuumfék vagy elektromos fék is. Ha elektromos féket alkalmazunk, a fék elreteszelésére nincs szükség. A 2. ábrán elektromos fék alkalmazásának esete van bemutatva. A 2. ábrán kiegészítéskép mágneses tengelykapcsolás van bemutatva. Ez a kapcsolás, mely épp úgy mechanikai vagy hidraulikus is lehetne, egyszerűen áz 1. ábrán föltüntetett hajtást helyettesíti. A 2. ábránál a kerekekkel a (20) tengelykapcsolás útján összekötött mótor elő-