54826. lajstromszámú szabadalom • Vezérmű a sűrített levegőnek bebocsátására égési erőgépek indításánál

— 2 — melybe a (e) excentertárcsát visszük, a (b) emeltyűnek másik végén elrendezett görgő kisebb vagy nagyobb mértékben jut a (k) Tezértengelyre fölékelt (d) bütyök hatáskörébe. A görgő oly mértékben mozgatható a bütyök alapköre fölé, hogy — és ez a határeset — az (a) indítószelep kinyittatván, nyitott állapotában a (k) vezértengelynek egész fordulata meg is tartatik. A munkahengerbe áramló indítólevegő elsősorban is az (f) indító előszelepszerkezetet járja át, mely a maga részéről a légtartályokból az (i) vezetők útján beáramló sűrített levegőt a (g) szelep segélyével elzárja az (e) vezetéktől. A (g) szelep vezérlése ugyancsak a (k) vezértengelyre fölékelt (h) bütyök segélyével történik. A (h, d) bütykök különböző síkokban működnek. Az eddigi ily vezérműveknél a viszonyok a következők: Az indító levegőnek a hengerbe való bebocsátása minden munkaperiodus alatt csak egy izben, illetve egyszeresen történik. Más szóval ezen vezérműveknél csak egy ily (d) bütyök van elrendezve, mely az egyébként hasonlóan beállítható kétkarú emeltyűnek görgőjére hat, míg az (e) vezeték az indítás közben állandóan közlekedik a légtartállyal. A 2. ábra az előrejárás alatti forgattyúállásoknak megfelelően, poláris koordinátarendszerben feltüntetett szelepemelkedéseknek görbéit, valamint a megfelelő indítási munkadiagrammokat láttatja egy normálisan működő kétütemű motor esetében. A görgőnek a (d) bütyökről (1. ábra) való leemelésekor, mely a (c) excentertárcsa elállítása útján történik, a görgő rendszerint majdnem sugárirányban távolodik el a {nyugvó állapotban képzelt) bütyöktől. Ebből következik, hogy a forgattyúállásoknak megfelelően föltüntetett szelepemelkedések redukciójának, lefolyása egy és ugyanazon forgattyúálláshoz, nevezetesen az (m—n) forgattyúálláshoz (2. ábra) képest majdnem szimmetrikus. Minthogy az oly motoroknál, melyeknél bármily forgattyúállásnál való megindíthatásról van szó, a legtöbb esetben a lökettérfogat 60%-át meghaladó maximális töltés szükségeltetik, a szimetriavonal közelebb fekszik a löket közepéhez, mint annak elejéhez. Ennek következményeként a töltés redukálásakor az (a) szelepnek (1, ábra) nyitási és zárási pontjai ezen szimetriavonal fölé összetolódnak úgy, hogy a munkadiagramm képződése a túlkéső nyitás, a beáramláskor történő nagymértékű elfojtás és a különösen kis töltéseknél túlkéső zárás folytán a sűrített levegő energiájának még mindig elégtelen kihasználást mutatja. A 2. ábrában három szelep emelkedési görbe van föltüntetve, melyek az excentertárcsának állása szerint, maximális, illetve redukált és minimális töltésnél adódnak ki. Az ábra baloldalán a diagrammképződés van föltüntetve a szelepemelkedéseknek és a forgattyúállásoknak megfelelően. Az ábrának ezen részében közvetlenül látható, hogy a diagramm területének csökkenése dacára a légfogyasztás csak szűk határok között csökken, mivel a kipuffogó rindítólevegő nyomása még mindig aránylag nagy (1. a nyomások skáláját.) A beáramló indítólevegő fojtásának mértéke egyrészt a szabad szelepharántmetszettől, másrészt á szelepemelkedés közben létesülő dugattyúsebességétől függ és különösen akkor válik érezhetővé, ha mindkét tényező (a közepes szelepemelkedés csökkentése és a szelepemelkedés közben létesülő közepes dugattyúsebességnek növekedése) együtt hat közre úgy, amint azt a csökkenő töltéseknek megfelelő nyomási vonalak mutatják. Ezzel szemben jelen találmány tárgyánál a viszonyok a 3. ábrában szemléltetett módon alakulnak, amikor is a fölsorolt hátrányok többé nem mutatkoznak. A tálálmány tárgyánál ugyanis az indítólevegőnek a munkahengerbe való bevezetése mindkét (a, g) szelepnek (1. ábra) együttműködése útján történik, mely szelepek közül az (a) vagyis a tulajdonképpeni indítószelepet a (d) bütyök, a (g) vagyis az indító előgzelepet pedig a (h) bütyök vezérli. A (g) szelep változatlanul vezéreltetik, amikor is a szelepemelkedések görbéje (3. ábra) megegyezik azzal,