54779. lajstromszámú szabadalom • Kormányozható ródliszán

- 2 — elrendezve, melyek a (21) lámpának menetközben való föltüzésére szolgálnak, a (3) szántalpak mellső végén pedig (22) kampók vannak elrendezve, melyekre akkor tűzzük a lámpát, amikor a szánt vállunkon visszük. A szán vontatására e szántalpakra erősített (23) kötél szolgál. Az (5) és (6) ülések előtt a (3) szántalpakon belül a hátsó ülésen ülő szánkázó lábai által működtetendő kormánysarúk vannak a (28) tengely körül kilendíthetően elrendezve. Mindegyik kormánysarú a (28) tengely csavarmenetes végére fölcsavarolt, kétkarú emelő gyanánt kiképezett (29) falécből áll, melyeket a hosszanti oldalain a (28) tengelyeken lazán ülő (30) fémkengyelt úgy fog körül, hogy ezen keng}'el hátsó harántrésze a (19) léc alá fog. A (29) faléc és a (30) fémkengyel rendszerint a csavarmenetes (31) szeg tartja össze, melynek kicsavarolása után a sin és kengyel kölcsönösen elforgathatok. A lábra nyomást gyakorló szíjcsat elkerülése céljából a (37) lábszíj van elrendezve, melynek egyik vége a (29) falécre van erősítve, míg másik, szabad vége a (30) fémkengyelen kívül, a kengyel fölött van elvezetve, a kengyel alatt pedig vissza van vezetve. A szíj megerősítése a (38) lyukak egyikébe bevezetett (39) gomb segélyével történik. A (30) fémkengyel a hólepelbe kapaszkodó élekkel vagy vasakkal van ellátva. Ezek a 7. és 8. ábra szerint az ívalakú kengyelharántrész kiélesítése által közvetlenül a (30) kengyelen képezhetők ki vagy kicserélhető betétdarabok alkalmazhatók. A 3. ós 4. ábra szerinti foganatosítási alaknál (30) kengyelen ennek oldalszárain belül az egyenlőtlen számú U-alakúra hajlított (40) kapaszkodó vasat úgy helyezzük be, hogy hátragörbített lefelé irányuló (41) szára a (30) kengyel harántrészét kívülről közrefogja. A (30) kengyelnek a (31) csavar segélyével a (29) sinnel való egyesítése után a (40) vas fölső éle a (29) léc alsó oldalának megfelelő haránthornyába fekszik, hogy a (40) vas a (30) kengyelen könnyen kicserélhetően rögzíttessék. Ezen harántirányú kapaszkodó vasak főkép jéggel borított pályákon alkalmazandók, míg hóval borított pályákon a rajz 5. és 6. ábráin föltüntetett hosszanti vasak ajánlatosak. Ezen esetben a (30) fémkengyelbe két alul-felül leélezett (42) vas úgy van behelyezve, hogy ezek mindegyikének két derékszögben meghajlított (43) nyúlványa a (30) kengyel megfelelő oldalszárát és (44) bevágása a kengyel harántrészét fölül és alul közrefogja. A (29) léc hátsó végét alul lépcsőzetesen képezzük ki, hogy a (42) vasak mellső élei számára e vasak előretolódásának meggátlása céljából támaszfölületeket kapjunk. Mihelyt a (42) vasak alsó éle eltompult, a vasakat 180°-kal megfordítjuk úgy, hogy az éles fölső élek lefelé kerülnek. A leírt ródli8zánnak kanyarulatokban való kormányzására a szánkázó lábával a megfelelő (27) kormánysarut hátrafelé úgy billenti le, hogy ennek vasai a hólepte pályába hatolnak, miáltal az illető szántalp fékeztetik, a másik szántalp pedig akadálytalanul tovább csúszik úgy, hogy a szán a fékezett oldal körül elfordul, tehát kanyarodik. A ródliszánnak sík és enyhe lejtőségű pályákon való tovamozgatására a következő berendezés szolgál: A (3) szántalpakon két (46) lengő emelő van forgathatóan ágyazva, melyeket (47) harántsin kengyellé egyesít. A (46) lengő emelőkön (49) rudak vannak csuklósan megerősítve, melyek a (46) lengő emelők hátrafelé mozgásánál a hótakaróba vagy jégbe hatolnak. A szán tovamozgatására a szánkázó a (46) lengő emelőket hátrafelé mozgatja, mimellett a (49) rudak hátrafelé a hólepelbe vagy a jégbe löketnek és így a szán előretolását végző (46) lengő emelők támaszául szolgálnak. A (46) emelők előremozgásánál a (49) rudak' a pálya fölött lazán elmozognak. Kanyarulatokban való szánkázásnál a megfelelő (49) támaszrudat fölemeljük, miközben a másik rúd a talajba hatol. Hogy a szánnak emelkedő pályákon való visszacsúszását a (46) lengő emelők és a (49) támasztó rudak előremozgása közben megakadályozzuk, a (46) emelőkön a két-