54716. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver fix csővel és elreteszelt závárzattal

_ 4 — Az összenyomott rúgó szabaddá tétele nem csak a visszalökésnek, hanem — akár közvetlenül, akár közvetve — egy más fegyverrész, mint pl. az ütőszög, a kakas vagy az elcsattantó szerkezet mozgásának fölhasználásával is történhetik. Ily esetben, ha csak a (d) rugónak eléggé nagy feszerőt adunk, lehetővé válik a závárzatot a fegyvernek el nem sülése esetén még önműködően is kinyittatni. Ily szerkezeteket láttatnak a 33—38. ábrák. A 33. és 34. ábrákban föltüntetett szerkezetnél a (d) rúgó szabaddátételére a (7) kakas (34. ábra) szolgál. A 33. ábra az (u) kilincset a rögzítő állásban, a 34. ábra pedig abban a pillanatban láttatja, melyben az, a fölső részével ugyanakkor az ktőszögre ható kakas (71

) bütykéhez való ütközése folytán a rúgót szabaddá teszi. A 35. és 36. ábrákban föltüntetett szerkezetnél a kilincset az ütőszög kapcsolja ki. Az ütőszög a csappantyúhoz való csapódásakor vagyis az előremozgásnál egy, az (u) kilincsen kiképezett bütyökhöz ütközik, amikor is a kilincs a (d) rúgót szabaddá teszi. Lehet kakas segélyével előre hajtott ütőszög helyett természetesen feszítő rugós ütőszöget is használni. A 37. és 38. ábrákban oly szerkezet van föltüntetve, melynél a rúgó szabaddátétele az elcsattantó szerkezet segélyével történik. Az ütőszög szabaddátételére a (4) rúd (37. ábra) szolgál. Az elcsattantó szerkezet lenyomásakor az magával viszi a (4) rudat, mely ekkor as ütőszöget szabaddá teszi. A (4) rúd azután lecsúszik a (6) toldatról és ismét előbbi állását foglalja el. Mihelyt a (6) toldat a (3) lengő emeltyűhöz ütküzik (38. ábra), az (u) kilincs elmozgattatik és így a (d) rúgó (33. ábra) kikapcsoltatik. A 17—32. ábrák a találmány tárgyának egy visszaszökő csővel biró, önműködő lövegnél való alkalmazását láttatják. Ezen esetben az első sorban is a csővel együtt viaggaszökő, elmozgatható szerkezeti elem a cső legnagyobb sebességének bekövetkeztével a csőtől függetlenül és a csőénél nagyobb sebességgel mozog hátra, amikor is az a závárzatot kireteszeli. Az erre vonatkozó dynamikai viszonyok célszerűen akként vannak megválasztva, hogy a cső és a závárzat hátsó végállásukat egyidejűleg érik el, mely célból a cső nagyobb fékezésnek vettetik alá, mint a závárzat kireteszelésére szolgáló szerkezeti elem. Ezáltal arra az előnyre teszünk szert, hogy a závárzat, hátgó végállásánál a töltények bebocsátására szolgáló nyílást szabaddá teszi és így a megelőző lövéstől származó üres töltényhüvely ugyanezen nyíláson keresztül lefelé kilökhető, amikor is a zsákok vagy egyéb tartályok segélyével fölfogható anélkül, hogy a legénység munkája megzavartatnék. A visszaszökő csővel biró lövegeknek ezen foganatosítási alakjánál a závárzat két, a hosszirányban egymáshoz képest eltolható részből, a mellső (a) (20. ábra) és a hátsó (c) részből áll. Az (a) rész, mely elforgathatóan van elrendezve, az (i) szemölcsöket hordja, melyeknél a ferdén lemetszett (k) fölületek vannak kiképezve. Az (a) résznek hátsó végében két ferde ,(n) horony (27. ábra) van kiképezve, melyek mindkét végükön az egyenes irányú (o, p) horonyrészekbe mennek át. A hátsó závárzati rész, mely az (r) bordák (24. ábra) segélyével egyenes irányban vezetődik a závárzat tokjában, két (q) szemölccsel (23. ábra) van ellátva, melyek a (p, n, o) hornyokkal (27. ábra) kapcsolódnak. A závárzatnak elreteszelt és a célszerűen a závárzat hátsó részével összekötött ütőszögnek kikapcsolt állapotánál a szerkezet a 20. ábrában föltüntetett állást foglalja el, melynél a (q) szemölcsök az egyenes irányú (p) horonyvégekkel kapcsolódnak. Ennél az állásnál történik a löveg elsütése. Az elsütés megtörténtével a lövegcső a závárzattal együtt visszaszökvén, a visszaszökő csővel biró lövegeknél ismert módon rövid visszaszökési út után maximális sebességét éri el, majd a csövet a visszaszökési fék és az előreszöktető rúgó ugyancsak ismert módon lefékezi úgy, hogy az bizonyos meghatározott út után nyugalomba jut. Ezen lefékezés közben azonban a závárzatnak (c)