54716. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver fix csővel és elreteszelt závárzattal
— 5 -része, tehetetlensége folytán, a visszaszökéskor kapott éB a záró rúgó hatása alatt csak aránylag kis mértékben csökkentett sebességgel tovamozog. Ekként a závárzatnak hátsó része a csőhöz és az azzal elreteszelt mellső závárzati részhez képest előresiet, minek folytán a (q) szemölcsök a závárzat mellső részének ferde (n) horonyrészeibe hatolnak. Minthogy a (c) rész elforgás ellenében biztosítva van, az (a) rész a (q) szemölcsöknek a ferde hornyokkal való kapcsolódása folytán elforgattatok és ezáltal kireteszeltetik. Mihelyt a (q) szemölcsök a ferde horonyrészeknek végéhez eljutottak, azok az egyenes irányú (o) horonyrészeknek határfoliiletéhez ütköznek úgy, hogy már most a (c) rész a további mozgás közben az immár kireteszelt (a) részt magával viszi. A (q) szemölcsöknek a ferde horonyrészekben történő mozgása folytán a závárzat mellső részének (i) elreteszelő szemölcsei még nem forgattatnak ki egészen a cső (y) csavarmeneteiből (30. ábra), hanem kb. csak az eredményvonalakkal föltüntetett állásba jutnak. Minthogy azonban, amint említtetett, a (c) rész az (a) részt immár axiális irányban magával húzza, ez utóbbi rész az (i) szemölcsök ferdén lemetszett (k) fölületének a köpenyben kiképezett (1) vezető pálya éléhez való ütközése folytán teljesen körülforgattatik. Ennek következtében a (q) szemölcsök a 28. ábrában föltüntetett állásba jutnak, melynél a závárzatnak két része, a további visszaszökés tartamára, elmozdíthatatlanul van egymással összekapcsolva. A lövegcső visszaszökésének megtörténtével a cső az előreszöktető rúgó szabaddátétele folytán ismét előremozgattatik, amikor is, a cső mozgásának végén, a töltényheveder (19. ábra) ismert módon tovamenesztetik és új töltény vezettetik a kamrába. Ennek megtörténtével a záró rúgó szabaddátétele folytán az egész závárzat, melynek <a, c) részei (20. ábra) a (q) szemölcsök segélyével még egymáshoz vannak kapcsolva (28. ábra), ismét előreszökik, amikor is az új töltény a esőbe vezettetik. Mihelyt az (i) szemölcsök az (1) vezető pályában (29. ábra) ennek ferdén lemetszett (m) végfölületeihez ütköznek, a závárzatnak (a) része (20. ábra) oly irányban forgattatik el, hogy a(q) szemölcsök az egyenesirányú (o) horonyrészből (27. ábra) a ferde (n) horonyrészbe vitetnek át. A további előreszökést már most a závárzatnak hátsó része egymagában végzi, amikor is az a ferde horonyrészekkel kapcsolódó (q) szemölcsök révén az (a) részt (20. ábra) elforgatja úgy, hogy az utóbbi elreteszeltetik. Minthogy a závárzat mellső (a) részének (i) szemölcsei kettős lépcsőfölülettel bírnak (25. ábra\ az elforgás kezdetén a köpenynek (y) menetei (29. ábra) a mozgást meg nem gátolják. Lehet ugyanezen célt az (y) menetek megrövidítése útján is elérni (31. ábra). Ha csak egy lövést akarunk adni, akkor a závárzatnak hátsó részét az előreszökéskor az elcaattantó csap segélyével abban az állásban tartjuk föl, melynél a (q) szemölcsök (27. ábra) a ferde (n) hornyoknak mellső végével kapcsolódnak vagyis éppen az egyenes irányú (p) részbe behatolni készülnek. Az elcsattantó csap kikapcsolásakor azután az ütőszög a záró rúgó hatása alatt az egyenes irányú (p) horonyrészben előrecsapódik. Az elsütőszerkezet, mely a jelen találmány lényegét nem érinti, az ismert gépfegyverekéhez hasonlóan van kiképezve. A fegyver elsütése alkalmával az (s) biztonsági emeltyűt (19. ábra) fölfelé toljuk és a (t) nyomógombot megnyomjuk. A 32. ábra egy, 45 cm. visszaszökési úthosszal biró, 4-5 cm. kaliberű gépágyú csöve és závárzata visszaszökésének sebességi, út- és idő viszonyai vannak szemléltetve. A kétrészű závárzat súlya ezen példánál 7 kg., melyből a závárzat mellső részére 3 kg., hátsó részére pedig 4 kg. jut. A záró rugónak közepes feszereje 30 kg. Az abscissatengelyen a cső ill. a závárzat visszaszökésének úthosszai 1:4 léptékben, az ordinatatengelyen pedig az azoknak megfelelő sebességek 1:80 léptékben vannak megadva.
