54716. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver fix csővel és elreteszelt závárzattal
— 3 -hüvelynek kilökése és új tölténynek bevezetése történik. Ha ezen állás elérésekor az ugyancsak ismert módon történő zárás be nem következik, akkor a (g) zárórúgó az egész závárzatot ismét az 1. ábrában föltüntetett állásba vezeti előre. A 6. és 7. ábrákon föltüntetett foganatosítási alak az előbbivel nagyjában megegyezik, csakhogy a (w) csap nem külön darab gyanánt van a (c) részbe beillesztve, hanem a mellső (a) részbe nyúló (wl) toldat gyanánt van kiképezve, továbbá az (e, h) reteszeket a závárzat mellső (a) részének nem közepén, hanem oldalán kiképezett hasítékok veszik föl. A 8—16. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál, mely az első alaktól maguknak az 1—5. ábrák kapcsán leírt részeknek tekintetében nem különbözik, ezen részeken kívül még egy rúgó van elrendezve, mely a fegyver visszaszökésekor első sorban is a fegyverrel együtt visszamozgó, majd a fegyver nyugalomba jutásakor, a závárzatnak kireteszelése céljából továbbmozgó szerkezeti elemnek hatását elősegíti és mely csak akkor képes érvényre jutni, mikor ezen elmozgatható szerkezeti elem a visszalökés folytán már eltolódott. Ezen rúgó alkalmazása folytán módunkban áll az eltolható szerkezeti elemnek tömegét kisebbre szabni. Ehhez képest ezen foganatosítási alaknál az (a, c, e, g, h) és (z) részeken (8. ábra) kívül, melyek az első foganatosítási alak megfelelő részeivel teljesen azonosak, még a következő szerkezetről van gondoskodva: A (c) részben az (f) hüvely van elrendezve, mely az (fl) csavar (12. ábra) segélyével, elmozgathatóan van a (c) résszel összekötve. Az (f) hüvely, a hátsó (c) és a mellső (a) rész a (d) rúgót fogják közre. A závárzatnak elreteszelt állapotánál a szerkezet a 8. ábrában föltüntetett állást foglalja el, melynél az összenyomott (d) rúgó a závárzatnak két (a, c) részét egymástól majdnem 3 mm. távolságban tartja. A rúgónak ezen összenyomott állapotát a hüvelyen elrendezett (u) kilincs biztosítja, mely egy, a závárzat mellső (a) részében kiképezett kivágással kapcsolódik. Ha a fegyvert elsütjük, akkor ezzel együtt a mellső závárzati rész is visszaszökik, minthogy az a (2) tokkal az (e, h) reteszek hatása alatt mereven van összekapcsolva. A hátsó závárzati rész azonban, mely a fegyvernek egyéb részeivel nem áll merev kapcsolatban, tehetetlensége folytán helyzetét megtartván, a mellső (a) részhez közelebb jut. A (d) rúgó a hátsó (c) résznek viszonylagos előremozgásakor még kissé összenyomatik, amikor is a szerkezet a 9. ábrában föltüntetett állást foglalja el. Ezzel egyidejűleg az (u) kilincs a (d) rúgót szabaddá teszi, mivel a kilincs a rajta kiképezett (b) bütyöknek az (a) rész hátsó lerézselt éléhez való ütközése folytán az (a) részből kikapcsolódik. Ha a (c) rész, viszonylagos értelemben, annyira előremozgott, hogy az (a) részhez ütközik, akkor a (c) rész, minthogy azt az (a) rész magával viszi, részt vesz az egész fegyvernek további mozgásában. Ugyanekkor az (fl) csavar (12. ábra) segélyével létesített kapcsolat folytán, az (f) hüvely is tovamenesztetik. Miután a fegyver nyugalomba jutott, a (c) rész, tehetetlensége valamint a szabaddá tett (d) rugónak nyomása folytán még tovább mozog vissza és eközben, a (w) csap közvetítésével, a két (e, h) retesz hasítékainak ferdén bemetszett fölületeire hat, minek folytán a reteszek egymás felé tolódnak és a závárzat kireteszeltetik. Miután az üres hüvely kilöketett és a závárzat hátsó végállásába jutott (11. ábra), a (d) rúgó az (í) hüvelynek az (r1 ) hengerre való ütközése folytán ismét összenyomatik vagyis a következő lövés számára kész állapotba hozatik. Lehet egyenesben mozgatott závárzat helyett természetesen forgó závárzatot is alkalmazni. Gépfegyvereknél a tulajdonképeni fegyver á szerkezeti típusnak megfelelően mozgathatóan ill. mozdulatlanul rendezendő el; az imént leírt foganatosítási alak az előbbi esetnek felel meg. Lehet a (d) rúgónak újból való összenyomását csak a závárzat elzárásakor is előidézni.
