54234. lajstromszámú szabadalom • Eljárás galvánelemek működtetésére

» Megjelent 1911. évi november hó 25-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 54284. szám. VII/g. OSZTÁLY. Eljárás galvánelemek működtetésére. RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ERŐS ÁRAMÚ ELEMEK GYÁRTÁSÁRA CÉG BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1911 április hó 6-ika. Oly galvánelemeknél, amelyeknél a negatív elektróda falán át gerjesztő és depolarizáló elektrolitet (folyadékot vagy folyadék és gázkeverékét) vezetünk az oldható (pozitív) elektródához, a folyadék teljes kihasználás-át érhetjük el, ha a depolarizáló és gerjesztő folyadékot nem híg oldatban vezetjük a negatív elektródán át a pozitív elektródához, hanem ha a gerjesztő elektrolitet magában a cellában, két folyadék összetalálkozása által állítjuk elő. Ezen cél elérésére a negatív elektróda pórusait oly folyadékkal impregnáljuk, mely a gerjesztő és depolarizáló elektrolitet igen koncentrált alakban tartalmazza, míg az elemnek az oldható elektródát tartalmazó terébe szintén nyomás alkalmazása mellett vagy enélkül vizet vezetünk. A koncentrált elektrolit a negativ elektróda pórusait telíti úgy, hogy az elektróda falához érő víz a gerjesztő elektrolitet az elektróda falából ozmotikus hatással kioldja. A gerjesztő és depolarizáló elektrolit pl. kénsav és nátriumbikromát keverékéből állhat. A víz a kénsav egy részét kioldja, míg a kénsav másik része a nátriumbikromáttal kromsavat képez és oxigént tesz szabaddá, mely az áramfejlesztésnél fölszabaduló és a negativ elek tróda felé vonuló hidrogénatomokkal vízzé egyesül. Ezen eljárással, mint említettük, az anyagok igen jó kihasználását érhetjük el. Ha ugyanis az elektrolitet úgy, amint ez eddig szokásos volt, híg oldatban vezetjük a negativ elektróda falán át, akkor csekély nyomás alkalmazása esetén az anyagcsere nem lesz kielégítő, nagy nyomás alkalmazásánál pedig az elektrolit tetemes része kihasználatlanul távozik. Ezenfölül nincs módunkban a gerjesztő és depolarizáló hatás viszonyát úgy szabályozni, hogy az elektrolit fecsérlése nélkül teljes depolarizáció mellett mindig maximális gerjesztést érjünk el. A híg elektrolit átvezetésének hátránya végül még az is, hogy a negativ elektródában aránylag nagy ellenállást létesít. Ha azonban a találmány értelmében járunk el, tehát a depolarizáló és gerjesztő hatást kifejtő közeget igen koncentráltan alkalmazzuk és vele a negativ elektródát telítjük, másrészt a negativ elektróda felé az oldható elektródát tartalmazó tér felől, tehát úgyszólván ellenáramban vizet áramoltatunk, a víz a negativ elektródában tartalmazott anyaggal szemben ozmotikus hatást fejt ki, mimellett biztosítva van az, hogy a depolarizáló közeg a negativ elektródában használtatik el. Ezt a hatást elő-