54234. lajstromszámú szabadalom • Eljárás galvánelemek működtetésére

segíti az a tény, hogy az áram fejlesztésénél a pl. kénsavat tartalmazó elektrolitbői a kénessav az oldható elektróda felé, a hidrogén pedig a negatív elektróda feié vándorol. Míg tehát a negatív elektróda falához érő víznek kioldó hatását a gerjesztő elektrolit alkatelemeinek vándorlási iránya is elősegíti, addig az áramfejlesztésnél szabaddá váló hidrogén a negatív elektróda felé áramolván, ott a depolarizátorra talál, tehát azonnal vízzé ég el. Polarizáció tehát emellett nem léphet föl, a szükséges koncentrációt pedig könnyen szabályozhatjuk, ha a vizet fölvevő tartálynál redukáló szelepet vagy más szabályozást alkalmazunk, így pl. ha a víztartály az oldható elektróda terével egy nívóban van elhelyezve, a tartályt az említett térrel összekötő vezeték keresztmetszetét szabályozzuk. Világos, hogy ezen eljárással az elektrolit depolarizáló része a negatív elektródában elhasználtatik és kihasználatlanul nem távozhat. Ez azonban annál lényegesebb, mert az elektrolit depolarizáló eleme (pl. nátriumbikromát) aránytalanul drágább, mint a gerjesztő alkatrész (kénsav). Az eljárás további előnye, hogy a depolarizátor töménysége folytán az elem feszültsége fokoztatik. A negatív elektróda pórusainak impregnálása pl. úgy végezhető, hogy a depolarizáló és gerjesztő elektrolitet az elektródán átnyomjuk vagy átszivatjuk. Folytonos nyomásra vagy szívásra azonban nincs szükség, elegendő, ha az elektrolitet csak az üzem kezdetén nyomjuk vagy szívatjuk az elektróda pórusaiba, míg azok a folyadékkal impregnálva vannak, ezután a nyomás vagy szívás beszüntethető. Az impregnálás egyszerű módja abban áll, hogy az elektrolitet az üres elembe töltjük vagy ha a vizet az elemből eltávolítjuk és az elektrolitet bevezetjük; az elektrolit ekkor önsúlya és a pórusok hajszálcsőhatása folytán a pórusokba hatol és a porusok az elektrolittel teleszívódnak. Ha a vizet a másik oldalról hozzávezetjük, az elektrolitet a pórusokból kioldja. A mellékelt rajzon az eljárás kivitelére alkalmas galvánelem két foganatosítási példáját függőleges metszetben tüntettük föl. / A negatív (a) elektróda fölül és alúl (b, b) kontaktusfejekkel van ellátva, melyekhez az elektródát köz hagyásával körülzáró (c) borítás csatlakozik. Az oldható (d) elektróda, a széli üregében (1. ábra) vagy, ha az elektrolitet a negatív elektróda üregébe vezetjük be, az elektródán kívül, pl. Az edényben lehet elrendezve (2. ábra), az elektrolitet az (f) nyíláson vezetjük be és a (g) nyíláson vezetjük el. Az igen koncentrált gerjesztő és depolarizáló elektrolitet a (h) tartályba töltjük, melyből a folyadék még akkor is a negatív elektróda pórusaiba szivárog, ha a tartály a föltüntetettől eltérően az elemmel egy nívóban van, tehát nyomást nem alkalmazunk: Az (i) tartályba, mely az (a) elektróda (k) furatával (1. ábra) vagy az (e) tartály (m) csőtoldatával (2. ábra) az (1) cső útján van összekötve* vizet töltünk. Az (i) tartályban vagy az (1) vezetékben valamely (n) redukáló és szabályozószerkezet lehet elrendezve. Az (i) tartályból a víz az oldható elektródát fölvevő térbe (a negatív elektróda üregébe vagy a negatív elektródát körülvevő edénybe) szabályozható áramban folyik. Az (i) tartályból való hozzááramoltatás szabályozása által a gerjesztő folyadéknak az elemben való koncentrációját szükség szerint lehet beállítani. A 2. ábrán pontozva tüntettük föl azt az esetet, amikor az (il) tartály az oldható elektródát körülvevő térrel egy nívóban fekszik, a víz tehát nyomás alatt nem áll. Ez esetben a szabályozás az (11) cső keresztmetszetének változtatása által történik. Természetes, hogy a depolarizálás nemcsak oxigént, hanem klórt leadó vegyületekkel is történhet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás galvánelemek működtetésére, azáltal jellemezve, hogy a negativ elektróda pórusaiba szívás vagy nyomás alkalmazása mellett oly folyadékot vjSRfctünk, mely a gerjesztő é3 depolarizáló