54204. lajstromszámú szabadalom • Az ajtó mindkét oldaláról oldható önműködő ajtózáró

2 — csappan, a másikba tolható. Ha az alsó állásba húzzuk a pecket, akkor kikerül a (b) závár hatásköréből, úgy hogy a závár kézzel vagya (b2) rúgó révén az (1) nyíllal ellentétesen hátrafordítható. A (c3) hüvelyhez a (b2) rúgó egyik vége van erősítve. Minthogy a závár a (bl) csap körül fordulhat, az (a) ajtószárnyhoz képest a 2. ábrán telt és pontozott helyzeteket foglalhatja el. Emellett azonban a závár a (c) karral együtt a (d) csap körül is elfordulhat, mely az (a) ajtószárny belső oldalára erősített (e) tok mellső és hátsó fala közé van szerelve. A vízszintes (c) kar rendszerint a (d) csapon foroghatóan ágyazott (f) emelővel a (c4, c5) peckek révén mereven van egyesítve. A (cö) pecek a (c6) lánc révén könnyen kihúzható. A (b) závárt súlya a (d) csap körül az 1. ábra (II) nyila irányában igyekszik fordítani, amit azonban az (f) karral kapcsolt (g) emelő korlátoz, mely szintén a (d) csap körül foroghat. A (g) emelő villaalakú és közrefogja a (h) kettős excentert, melyet a (hl) rúgó a (h2) ütközőhöz húz s e helyzetben tart. (1. ábra.) Ha a (g) emelő az 1. ábrának megfelelően a (h) excenterhez fekszik, akkor a zái'ár az 1. ábrabeli vízszintes helyzetet foglalja el. A (b) závár külső vége a lenyúló (b3) orrot és a felnyúló (b4) orrt hordja. Az ajtóragasztóra fölerősített zárlemezbe ezen orrok révén csappanhat a závár, mely a zárlemezben bizonyos mértékben eltolódhat, de eközben nem emelhető ki. . A föltüntetett példánál a zárlemeznek olyan az alakja, mint aminő a biztosító láncoknál használatos. Belső derékszögű (kl) vezető üregében a (b) závár (b3, b4) feje vezettetik, míg (k2) hosszrésében maga a závár szára mozoghat. Ott, ahol a závárfejtiek be kell lépnie, tehát a jelen esetben baloldali, a ferde (k3) sík van elrendezve, mely fölött akkora szabad nyílás van, hogy a fej beléphessen. Ha az (a) szárnyat betesszük, akkor a závár feje a (k3) síkon föl vezettetik, miáltal a závár (d) csapja körül elfordul; mire az ajtó teljesen be van téve, a závárfej túlhaladt a ferde síkon s a (k) zárlemez mögé csappan (1. és 5. ábra). Ha most az ajtót nyitjuk, a (b3, b4) fej nem tud kilépni a zárlemez mögül, a (b) závár tehát a 2. ábra pontozott helyzetébe fordul. Hogy a zárlemezt oly ajtóknál is alkalmazhassuk, melyek az ellenkező oldalra nyílnak, vagyis ahol a jobb szárnyra erősítendő a lemez, célszerű a jobboldalán is egy a (k3) síknak megfelelő (k4) ferde síkot elrendezni, s e fölött egy belépő nyílást a (b3, b4) fej számára. Aszerint, hogy a zárlemez az ajtó melyik oldalára erősítendő, vagy a (k3), vagy pedig a (k4) sík fölötti nyílás lezárandó, mert e nélkül lehetséges 1 lenne, hogy pl. a föltüntetett elrendezésnél a 2. ábrabeli pontozott helyzetben a závár kívülről annyira megemeltessék, hogy feje a (k4) fölötti nyíláson kiléphessen, miáltal az ajtó teljes nyitása válna lehetővé. Ennek meggátolására a (k) zárlemez fölső része alá egy szögben hajlított (k5) bádogot erő' sítünk, mely olyan hosszú, hogy a (k3, k4) fölötti nyílások közül egyet mindenesetre lezár. Ha a (k) zárlemezt nem a rajznak megfelelően a bal, hanem a jobb ajtószárnyon kellene alkalmazni, akkor fölerősítés előtt a (k5) szögvasat eltoljuk balra; e célból a (k6, k7) csavarok számára szolgáló és a szögvas jobboldali helyzetének megfelelő nyílásokon kivül még a (k8, k9) nyílásokat is alkalmazzuk a szögvason, melyek a teljesen balra tolt szögvasnak a (k6, k7) csavarok révén való rögzítését teszik lehetővé. Ha az ajtó teljesen be van téve és a závár ( az 1., 2. ábrabeli helyzetet foglalja el, akkor ez utóbbi belülről annyira "megemelhető, hogy feje kilép a (k3) fölötti nyílásból s ezáltal az ajtó teljes nyitását teszi lehetővé. A (b) závár kiemelése azonban kívülről is eszközölhető a helyes kulccsal a (h) excenter elfordítása révén ; e célból a kulcsot az (m) vereten át az (n) zárba dugjuk, mely csak a helyes kulccsal összeműködő rekesztőkkel bír, s a kulcsot elfordítva, a (h) excentert (hl) rugója ellenére a (III) nyíl irányában elfordítjuk, miáltal a (g) villát, a vele kapcsolt (f) emelőt s ennek révén a J (b) závárt hordó (c) kart a (d) caap körül billentjük.