54001. lajstromszámú szabadalom • Személyközlekedésre való vasúti végállomás

dat keresztező utasok forognak komoly életveszedelemben, hanem az utasokra nézve a fölszállóhelyeken való szabálytalan összetorlódás is veszélyes, amikor az utasok a kifutó vonatokra fölszállni igyekszenek. Ugyanezen veszély lép föl a befutó vonatok kiszállóhelyeit való elhagyásnál is, amikor az utasok az utcára igyekeznek. Hasonlóan veszedelmes az utasoknak az egyes kocsikba való összeszorítása is, amint ez naponta a torlódási időpontokban megfigyelhető. A Brooklynhíd hordképességének gyöngítése és a hídnak a naponként megismétlődő és fokozódó igénybevételre visszavezethető veszélyeztetése, valamint az utasokra nézve a fölszállóhelyeken való összetorlódásból eredő veszélyeztetés nem hárítható el azáltal, hogy a hídon áthaladó kocsik sebessége és száma növeltetik, vagy hogy a fölszállóhelyek befogadó képessége növeltetik, vagy hogy végül a végállomásokon befutó vágányokkal bíró hídvonatoknak jelenlegi ingaüzemrendszere folytonos •vágányok vagy vágányfordulók által helyettesíttetik. Ezek a változtatások a következő okok folytán nem eszközölhetők. 1. A vonatok ós kocsik már ezidőszerint is oly gyorsan és oly sűrűn közlekednek a hídon, hogy már önmagukban is veszélyeztetik a híd biztonságát. 2. Az állomásokon a fölszállóhelyek sokkal több utast képesek befogadni, mint amennyi a kocsiba befér. 3. A híd a személyforgalom lebonyolítása tekintetében hozzáfűzött követelményeknek még akkor sem felelhetne meg, ha a hidat •erősebbé tennék, ami azonban lehetetlen — mert ez esetben sem lenne a vágányok -száma növelhető. A Brooklynhíd előállítási költsége és jelenlegi értéke sokkal nagyobb, semhogy annak egy új híddal való helyettesítése indokolt lenne és habár számos szakember és maga a közönség is a sajtó útján ismételten azt kívánta, hogy a régi híd mellé egy új modern függőhíd építtessék a forgalom egy részének lebonyolítására, a jelen találmány előtt még egy terv vagy javaslat sem ismeretes, mely azt célozná, hogy a két híd olymódon köttessék össze egymással és olymódon használtassák ki, hogy ezáltal nemcsak a jelenlegi személyforgalom lebonyolítása lenne kényelmes módon elérhető, hanem a jövőbeni forgalomemelkedésről is gondoskodva lenne. Más szóval tudtommal ezidőszerint egy terv vagy javaslat sem ismeretes oly berendezés részére, melynél új hidat föltételezve, a Brooklynhíd kizárólag könnyű személyforgalomra lenne használható és teljesítőképessége az utasoknak az egyik irányban való szállítása által, valamint a hídhoz csatlakozó közúti vagy magaspályavonalak száma jelentékenyen növelhető, anélkül, hogy további hidvágányokat kellene lefektetni, — ami ezidő szerint lehetetlen, vagy anélkül, hogy a jelenlegi fölszállóhelyek alakját, terjedelmét és berendezését megváltoztatni kellene, vagy külön föl- és leszállóhelyeket, valamint vágányokat kellene építeni, melyek azt kívánják, hogy a vonat egy leszállóhelytől egy fölszállóhelyhez vezettessék át, miáltal az érkező és induló utasok teljesen elkülöníttetnek egymástól és pedig azon pillanattól kezdve, amelyben az utasok a híd végállomásainak be- illetve kijáratain áthaladnak. Jelen találmány fő célja tehát általában az, hogy hidak, különösen függőhidak, a személyforgalom torlódásai alkalmával egy szomszédos híd által túlterhelés ellen megóvassanak és pedig oly fölszállók és vágányelrendezések alkalmazása által, melyek olymódon működnek össze, hogy csaknem az egész könnyű személyforgalom a régibb és gyengébb hídra tereltetik, míg a torlódott forgalmat kizárólag az erősebb és modern új híd bonyolítja le. A tervbe vett fölszállók és vágányelrendezések által e mellett a kocsiknak az egyik vágányról a másikra való állandó előremozgatásáról is gondoskodva van. A kocsimozgás a kettős csoportokban elrendezett fölszállók körül vezetett és a hidon áthaladó vágányokon tetszésszerint megfordítható. A találmány főcélja különösen az, hogy egy régi és túlterhelt, személyszállításra berendezett híd egy csatlakozó modern és