53219. lajstromszámú szabadalom • Mótoros kocsikból álló vasúti vonat

5. ábra a 2. ábra V—V. vonala szerinti ' keresztmetszet. A 6. ábra a 2. ábrabeli szerkezet egy részének hosszmetszete. A 7—8. és 9. ábra azon kengyelnek vagy támasznak fölül-, elől- és oldalnézete, amely -lyel a 2. ábrabeli vonórudak föl vannak szerelve. A rajzokon föltüntetett lokomotív két egységes (1) és (2) félből áll, melyek összes részleteikben megegyezők. Mindegyik fél (3) és (4) oldalkerettel, (5) összekötőgerendával, több (6) haránttartóval és (7) hajtótengelylyel bír, mely utóbbiakon (8) hajtókerekek vannak megerősítve. Továbbá mindegyik fél négykerekű (9) forgózsámollyal van ellátva. A hajtótengelyek (10) vezetőcsapágyakban (6. ábra) vannak ágyazva, melyek a (3, 4) oldalkeretekben vannak alátámasztva. A (9) forgózsámoly szokásos módon van a kocsivázzal összekötve. Az (5) összekötőgerenda különleges módon van szerkesztve, hogy a 2. ábrán föltüntetett csuklós kapcsolószerkezet részeit tartsa. A csuklós kapcsolószerkezet két párhuzamos (11) és (12) vonórúdból áll, melyek két végükön (13) és (14) fejekkel vannak csuklósan összekötve ; az utóbbiak (15, 16) ütközőkhöz támaszkodnak. A csuklós kapcsolószerkezet továbbá egy-egy mindegyik egységes lokomotivfelen elrendezett (17) és (18) súrlódó ütközőszerkezetből, az (5) összekötőgerendákon csuklósan megerősített (19) és (20) emeltyűkből, a (19, 20) emeltyűk középpontjában csuklósan megerősített (21) és (22) ütközőkből, az összekötegerendák hengeres ágyazásaiban beállíthatóan elrendezett (23) és (24) csúszótagokból ós (25) és (26) dörzsfejekből áll, melyek a (23) és (24) csúszótagok külső végén csuklósan vannak megerősítve. A (11) és (12) vonórudak aránylag .oly hosszúak, hogy megerősítési pontjaik a mozdony egységes feleiaek merev tengelytávolságán belül fekszenek. A vonórudak végei (27) oldalkiugrásokkal bírnak, melyek <28) vezetékekbe kapaszkodnak; az utóbbiak az összekötőgerendákban vannak ki' képezve és arra szolgálnak, hojjy a vonórudak végeinek súlyát hordják. A (19) és (24) emeltyűk a (11) és (12) vonórudak között a mozdony egységes feleire harántirányban vannak elrendezve és végeik csuklós kapcsolatban állanak a (23) és (24) csúszótagokkal. A Í17) és (18) súrlódó ütközőszerkezetek a (15, 21), illetve (16, 22) ütközők között vannak elhelyezve és működésüket az egyik irányban (29, 30) ékek határolják, melyek külső végükön a hasított (31) öntvényekhez vannak csavarva; az utóbbiak csaparok által a (3) és (4) kereteken vannak megerősítve. A (29) és (30) ékek belső végét (32') vezetőtuskók támasztják alá. Mindegyik ék két csoport (33) és (34) lyukkal van ellátva, melyek egymáshoz képest el vannak tolva úgy, hegy az ék beállítását megváltoztathatjuk, ha a (35) csavart az egyik lyuksor lyukából a másik lyuksor megfelelő lyukába helyezzük. Mint azt a 2. és 3. ábra mutatja, a (36) hasítéknak az ék ékfölülete felőli széle olymódon van vágva hogy megfelel az ékfölületnek úgy, hogy az ék a hozzátartozó csúszótagnak kifelé mozgását határolja. A két egységes félnek hosszú vonórudaknál kezdeti feszültséggel való kapcsolási módja a következő: Mindegyik egységes félnek összes részei lazán állíttatnak be helyzetükbe, kivéve a hosszú (11, 12) vonórudakat és a (29, 30) ékeket. Ezután a (29, 30) ékek bevezettetnek és erősen beveretnek, miáltal a (17, 18) súrlódó ütközőszerkezetek a kívánt maximális kezdeti összenyomásnál nagyobb mértékben nyomatnak össze. Ezután a hosszú (11, 12) vonórudak az egyik egységes félbe beillesztetnek és a (12) fejjel összeköttetnek, mire a két egységes fél egymáshoz közelíttetik és a hosszú vonórudak a másik (14) fejjel összeköttetnek. A (29) és (30) ékek most kellően kifelé tolatnak, hogy a (36) hasftékban a kívánt ékkőz maradjon szabadon; azután az ékek további mozgását a (35) csavarok segélyével megakadályozzuk. Az egét® lokomotív most működő állapotba kapcsoltatott. A csuklós kapcsolószerkezet, miat egész olymódon van szerkesztve, hogy a súrlódó