53077. lajstromszámú szabadalom • Bádoglemezből való szádfal

helyein jutnak egymással érintkezésbe vagyis két-két (b) hosszléc között csakis két helyen. Ha eddig hullámos szádfallemezeket egymáson elrendeztek, ezek egész fölületükön érintkeztek egymással. Ennek rendkívül nagy súrlódás volt a következménye, ami a falaknak beverésénél a legyőzendő súrlódási ellenállás következtében nagy erő alkalmazását tette szükségessé és a falaknak alkalmilag kívánt kihúzását rendkívül megnehezítette. A BÚrlódási munka emellett az egymásra fektetett fölületek különféle érdességei folytán is növeltetett. Ezen hátrány a jelen találmánynál ki van küszöbölve, melynél egyúttal azt is elérjük, hogy minthogy a lemezek csak kevés, igen keskeny helyen érintkeznek egymással, az összerozsdásodás lehetősége rendkívül csökkentetik, minek következtében a lemezek még azon helyeken is, melyek a földben vágy vízben vannak, rendkívül módon kíméltetnek. A lemezeknek a talajban rövidebb vagy hosszabb ideig való benmaradás utáni összerozsdásodása eddig többnyire lehetetlenné tette, hogy a lemezeket az újólagos használatra alkalmas állapotban húzzuk ki a talajból. Ily kísérleteknél a húzógépnél való törések gyakoriak voltak és a szádfalanyagban gyakori veszteségek álltak be, ha egyáltalán sikerült a falakat egészben vagy részben kihúzni. A találmány ezzel szemben lehetővé teszi, hogy a szádfalakat könynyen kihúzzuk és a mindenkor teljesített munka bevégzése után újólag alkalmazzuk. A találmány tárgyának ezen tulajdonsága, mely különben természetesen a hullámos -bádogból álló szádMak eddig ismeretes előnyeit is egyesíti, minők nagy ellentálló képesség és merevség, kapcsolatban csekély súllyal és jó víz elleni tömítéssel, annak rendkívüli műszaki és gazdasági jelentőséget kölcsönöz. A különösen a 3. ábrából látható, a szomszédos lemezeknek egymással való összeköttetésére szolgáló szerkezet a következő részekből áll: A (b) bádogszalag (1) vállakial mindkét oldalon egy-egy (m) nyelvvel van ellátva, mely utóbbiak egy-egy könyedén kifelé hajló (n) hajlott részben végződnek. A föltüntetett foganatosítási alaknál a (b) szalag ivalakúan hajlítottnak van választva, azonban ez utóbbi a szükséges alakban préselt lemez által is helyettesíthető, mely esetben az (1) vállak hajlása nem oly hirtelen, mint a 3. ábrán; a vállakat azonban mindenesetre oly szöglettel kell kivinni, hogy közöttük és az (A) lemez között hézag ne maradjon, mert a rákövetkező lemeznek (q) szabad széle a bevetésnél beékelődhetnék. Az (m) nyelvek, melyek a szomszédos lemezek (q) szélein túlnyúlnak, miként látható, az egymást érintő lemezek egymással való szilárd összeköttetésére szolgálnak. Ezen nyelvek oly módon vannak hajlítva, hogy azok minden egyes lemezzel csak az (o) helyen jutnak érintkezésbe, továbbá azok (n)-nél kifelé vannak hajlítva, nehogy esetleg külső szélükkel a beiktatandó lemez fémét horzsolják. Ezáltal ilynemű régebbi berendezéseknél gyakran előforduló hátrány a legegyszerűbb módon kiküszöböltetik. Az (m) nyelvek továbbá úgy vannak alakítva, hogy meglehetős nagy (p) üreges tér keletkezik, melynek mint azt alább leírjuk, nagy jelentősége van. A lemezeknek a beverés előtti szállításánál és fölrakásánál a (q) szélek könnyen elhajlíttatnak és beszakíttatnak, mert természetszerűleg igen exponált helyen vannak. Bár meg van annak lehetősége, hogy a széleket a sulykolás, ill. beverés előtt egyenesre igazítsuk, ez azonban mégis körülményes és hosszú időt igénylő munka, melynek az építési helyen való elvégzése rendkívül zavarólag hatna és néha pl. szűk térviszonyoknál keresztül sem vihető. Ezért igen célszerű, ha a lemezszélek összes behajlásait és dudorait nem szükséges egyenesre igazítani és arra szorítkozhatunk, hogy a legszélső szegélynek hiányaira és pontatlanságaira való tekintet nélkül a széltől messzebb fekvő és ennek folytán sérüléseknek kevésbbé kitett (o) helyet tartsuk, ill. igazítsuk egyenesre. Ezen előnyt a találmány szerint azáltal érjük el, hogy a nyelvalaknak sajátos kiké-