53077. lajstromszámú szabadalom • Bádoglemezből való szádfal
- 3 — pezése által nagy (p) szabad teret hozunk létre. Rendes körülmények között, azaz midőn a szádfalat szilárd talajba verjük be, az különleges tömítés nélkül is elég vízmentes. Ha azt azonban csakis vízben való zárógát előállítására vagy egyéb hasonló körülmények között alkalmazzuk, hol a víznyomás igen nagy, úgy külön tömítés szükséges. Ezen esetekben az (m) nyelvek úgy vannak alakítva, hogy ha az egyes lemezek (q) széle a nyelv alá tolatik, úgy az a 3. ábrán pontozva berajzolt eredeti helyzetből a teljes vonalakkal berajzolt helyzetbe jut, tehát feszültség alá helyeztetik; Ezáltal, karöltve azon körülménnyel, hogy két-két szomszédos lemez egymást nagy darabon túlfödi, nagyobb vízmentességet érünk el, mint az •eddig lehetséges volt. Ezen tömítési mód az eddig 'használatos tömítésektől a következőkben tér el. Hogy vízmentes összeköttetést érjünk el, eddigelé rugalmas összeköttetést alkalmaztak és a túlnyúló részt hajlékonnyá tették. Ezáltal azonban nem érték el a kívánt célt, mert bár ezen rész magában véve hajlékonynak készült is, mégis azon részek által, melyekbe illetve melyekre szorítatott, oly mértékben <)Sszenyomatott, hogy minden mozgékonyságát elvesztette és ilyképen nem hathatott hajlékony test gyanánt. Ezen hátrányt a találmány szerint azáltal küszöböljük ki, hog\ a túlnyúló részt teljesen vagy közelítőleg teljesen hajlíthatatlannak hagyjuk, ami azt az előnyt nyújtja, hogy az aránylag hosszú és szabadon kiálló (q) szegéllyel bíró szegélyrész nemcsak nagyobb mértékben hajlékony, mint az (m) nyelv, hanem ha esetleg egy kevés föld jutott volna a (p) térbe, ezen térben egészen szabadon mozoghat. Különösen szemléltető módon a 2. ábrából látható, hogy a (b) léc mindkét végén rövidebb, mint az (A) lemez. Ezen berendezés lényeges, mert lehetővé teszi, hogy az (A) lemezeket egymáshoz illesszük, anélkül hogy a (b) lécek megsérüljenek, míg a (b) lécek bizonyára kopásnak volnának kitéve, ha az (A) lemezek két oldali széléig érnének. A (b) léc az (A) hullámos bádoglemezen (r) szögecsek segélyével van megerősítve, melyek a különben szokásos gömbölyű fejektől eltérőleg lapos fejekkel bírnak, mert ezek a beverésnél és kihúzásnál sokkal ki-, sebb ellentállást nyújtanak. Az (s) lyukak lemezek emelésére szolgáló kampók beillesztésére szolgálnak, azonban ily módon csak akkor járunk el, ha a lemezek nincsenek mélyen a talajba eresztve, vagy pedig könnyű földben vannak; viszont, ha mélyen vannak a talajba sülyesztve vagy szilárd földdel van dolgunk, ezen segédeszközt nem alkalmazzuk, hogy a fém kiszakadását ne idézzük elő, hanem ily esetekben a lemezeket alkalmas fogók segélyével húzzuk ki. A szádfalat saroknál célszerűen oly módon képezzük ki, hogy a szokott lemeznek két felét egy-egy ehhez csatlakozó érintőleges darab segélyével, mely az egyes lemezek középvonalán túlnyúlik, kötjük egymással össze, ami pl. a 4. ábra (t) helyén (u) szögecsek segélyével történhetik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hullámos bádoglemezből való szádfal, jellemezve a hullámok görbületének olyan kiképzése által, hogy a falak egymásra helyezve csak csekély számú függélyes vonal mentén érintkeznek egymással. 2. Az 1. alatt védett szádfal foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a magában véve ismeretes (b) összekötő lécnek (m) nyelve olyképen van kifelé hajlítva, hogy a hozzátartozó (A) lemezzel (p) üreges teret képez, melynek nyílása nagyobb, mint a betolt (A) lemez vastagsága és az utóbbi lemezt csakis domborulata mentén érinti. 3. Az 1—2. alatt védett szádfal foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy egy-egy (A) lemez külső fölületének a betolt (A) lemez külső fölületétől való távolsága az összeköttetési helyen nagyobb mint az (m) nyelv és a megfelelő (A) lemez közötti legszűkebb nyílás nagysága úgy, hogy a nyelvbe betolt lemez oldalsó szegélye közelében rugalmasan behajlíttatik. (1 rajzlap melléklettel.) (>«U_M R*A£VENYT>A8A&AG NVOMOAJA ÜLBTFMFLF
