53020. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék levegő karburálására

— 2 — ben a (B2) csavarok rögzítenek. Az (A) tartányba a (Bl) födélen át a tartánynak majdnem fenekéig érő (D) cső nyúlik le, mely a szénhydrogéneknek az elegyítőkamrába való átvezetésére szolgál; alsó vége ki van szélesítve, hogy a szénhydrogének könnyen beléphessenek. Ezen (D) cső az elegyítőkamfául szolgáló hengeres (E) tartányon vonul végig és ezen henger belsejébe eső részén egész hosszában lyukakkal és hasítékokkal van ellátva, melyeken át a szénhydrogénok sugarak alakjában lépnek be az elegyítőkamrába. A (D) csőnek az (E) tartányon kívül eső részébe egy (F) golyószelep és egy (G) üvegbetét van beiktatva; az (F) szelep arra szolgál, hogy segélyével a szénhydrogénnek az (El) elegyítőkamrába való belépése elzárható legyen, míg a (G) üvegbetét arra való, hogy a (D) csövön át az (El) elegyítőkamrába folyó szénhydrogénok megfigyelhetők legyenek. Az (E) tartány két félhengeres részből áll (4. ábra), melynek egymáson fekvő élei karimákkal vannak ellátva és melyek a (H) csavarok vagy szögecsek segélyével egymáshoz vannak erősítve. A tartányfélrészeknek egymással érintkező szélei közé ólomból vagy más lágy fémből készült (I) tömítőszalagok vannak behelyezve és ezen tömítőszalagok között egy (J) drótháló vagy szita van a tartányba szerelve, mely a (D) csőnek az (E) tartány belsejébe eső, áttörésekkel ellátott (K) részén fekszik föl. A (J) szita arra szolgál, hogy a könnyű és nehéz szénhydrogéneket egymástól elválassza, amidőn ezek a (D) csövön át sugarak alakjában lépnek be, más szavakkal a (J) szita elosztja a szénhydrogéneket, azoknak nehezebb részeit visszatartja, ezek az (El) elegyítőkamrának fenekére sülyednek, míg a könnyebb részek a (J) szitán át az (E) elegyítőkamra fölsőbb részeibe emelkednek. Az (E) elegyítőkamra fölött egy (M) tartány van elrendezve, mely a karburáit levegő fölvételére szolgál és a végein fölerősített (L) csövek segélyével kapcsolatos az (E) tartánnyal. Az (M) tartány az (N) konzolok közvetítésével nyugszik az (E) tartányon; utóbbi a (P) támasztóállványok segélyével támaszkodik az (0) talajra. Azon szénhydrogénok, melyek a vezeték elzárása után az (El) elegyítőkamrában visszamaradnak, az (R) csövön át vezettetnek el, mely az (A) edénnyel kapcsolatos (8) lefolyatócsőbe torkollik. Az (R) csőnek az (E) kamrába szolgáló nyílása fölött egy rúgó hatása alatt álló (T) csapószelep van elrendezve, mely a nyomásnak az (E) kamrában föllépő csökkenésénél önműködően kinyílik és a visszamaradó szénhydrogéneknek utat nyit, melyen át azok az (A) tartányba visszafolyhatnak. Az (S) lefolytatóeső két (U, V) vezetékággal bír, amelyek közül (U) egy az (El) elegyítőkamrával kapcsolatos túlfolyócsövet képez, mely megakadályozza, hogy a szénhydrogénok a kamrában egy bizonyos nivón fölül emelkedjenek ; a (V) cső egy (W) nézőüveggel való csatlakozásra szolgál, melyen át az elegyítőkamrában a szénhydrogénok állása megfigyelhető. Az (S) lefolyatócsőnek az (A) tartányba torkolló vége egy (X) rekesszel van körülvéve, amelyen egy (Z) csapószeleppel zárt (Y) nyílás van kiképezve. A (Z) szelep rúgónyomás alatt áll s így rendes körülmények között zárva tartatik, kiváltképen a készülék üzeme közben. Az (M) tartány fölső részén egy, a tartánnyal kapcsolatos (a) idomdarab van elrendezve, mely a (b) vezetékág segélyével a T alakú (e) idomdarabbal van kapcsolva. Az (a) idomdarabbal a (d) kibocsátócső kapcsolatos, mely a lámpákhoz, égőkhöz vagy a karburáit levegő gyűjtésére szolgáló tartányhoz vezet. Az (a) idomdarabon egy manometer van elhelyezve, vagy e helyhez a karburáit levegő mennyiségének meghatározása céljából egy mótor van kapcsolva. Az (e) idomdarabból az (f) vezeték ágazik el, mely a (g) cső segélyével a (h) levegőelegyítővel van összekötve; ez a maga részéről az (i) vezeték útján valamely (I) gazolinmótor (k) hengerével van kapcsolva. Az (1) mótor (m) kipuffogócsővel, (n) elemszekrénnyel és az (o) gyújtó vagy explóziós kamrával van ellátva. A (d) csőbe (p) golyós szelep van beiktatva, mely a gáznak az (M)