52946. lajstromszámú szabadalom • Rézsútos pályán legördülő járművel bíró mulattató berendezés

<D2) láncok vagy kötelek útján van erősítve, melyek a (D3) korongokon haladnak át. A kötelekhez vagy láncokhoz egy vagy több (D4) fényforráscsoport van erősítve, melyek ellentétes irányban mozognak és az utasokban azt a benyomást keltik, hogy a ténylegesnél nagyobb sebességgel haladnak előre. A fölvonó a (D5) billentőfenékkel van ellátva, melyhez a (D6) kar van erősítve. Ez a kar a torony belső oldalán megerősített ívelt (Al) vezetősin mentén gördülő (D7) görgővel van ellátva. A toronyból az (A2) karok nyúlnak ki úgy, hogy az alváz azokon szabadon áthaladhat; a csónak hátsó része azonban ezen karokkal kapcsolódik •és a karok által az (P) lejtős pályára tolatik. A lejtős pálya az (F2) sínekkel van ellátva, melyek a csónakot a legördülése közben vezetik. A fölvonó egy vagy több, a rajzon föl nem tüntetett akasztó berendezéssel van ellátva, melyek kézzel kiiktattatnak, ha a jármű a fölvonóban biztosan el van helyezve. Gondoskodás történt oly berendezésekről, melyek a fölvonó lefelé haladását meggátolják és pl. puff erek által képezhetők. A puffert az olajjal vagy más alkalmas folyadékkal töltött (E) henger képezi, mely az (Ex

) súllyal van ellátva. Az (El) hengerben az (E2) dugattyú működik; az (E) és (El) hengerek a (G) szeleppel ellátott (E3) cső útján vannak összekötve. A szelepet az egyik végén a (G2) súllyal ellátott és a másik végén a (G3) rúdhoz csuklósan erősített (Gl)emelő útján működtetjük. A (G3) rúd a (G4) vezető tömbökön van átvezetve; ezen tömbök az (El) hengerhez vannak erősítve. A rúdhoz erősített (G5) keresztdarab az (E2) dugattyúhoz erősített (E4) karral kapcsolódik úgy, hogy ha a dugattyú lesülyed, az olaj vagy más folyadék az egyik hengerből a másikba szoríttatik. Ha az (E4, kar a (G5) keresztrészt lenyomja, a (G) szelep fokozatosan záratik, minek folytán az (E2) dugattyú lefelé haladásával szemben kifejtett ellenállás növekszik és a fölvonó lassanként megállíttatik. Ha a kocsi a (D) fölvonót elhagyta, a fölvonó a (Dl) túlsúly hatása alatt fölemelkedik. Ugyanakkor az (E*) súly a folyadékot a részben zárt (G). szelepen átszorítja és az (E2) dugattyút eredeti helyzetébe visszatéríti. A (H2) korongon átvezetett (Hl) láncon vagy kötélén fölfüggesztett (H) fölvonó a (H5) ponton hozzáerősített lejtős (H4) sínekkel van ellátva. A (Hl) kötél vagy sodrony alsó végén a (H3) ellensúly van megerősítve. A (H4) sinek a (C) alváz fölvételére szolgálnak. A fölvonó alatt az (I) sinek vannak elrendezve, melyek hajlása a (H4) sinek rendes helyzetével ellentétes. Az (I) sinek a (H4) sineket kibillentik, ha utóbbiak velük érintkezésbe jutnak. Ennek következtében a (C) alváz előre irányuló mozgást kap és a (J) lejtő mentén lefelé halad. Ezen a lejtőn szintén sinek vannak elrendezve. Az (F) lejtő fölső (FI) része burkolatok útján el van sötétítve. Ezen burkolatok végén a (K) tükrök vannak elrendezve, melyek a járműben ülő egyénekben az összeütközés veszélyének benyomását keltik; e mellett a jármű sebessége a ténylegesnél gyorsabbnak látszik. A lejtő megfelelő helyén oly berendezés van elrendezve, mely a víznek vagy más környékező tárgyaknak elektromos világítását létesíti, ha a jármű a lejtőn lefelé halad. Ezt a berendezést pl. az (FI) síneken az (L3) csavarok útján megerősített (L) rúgó képezheti, mely az (Ll) kontaktuspecekkel van elláva. Ez a pecek a sinben kiképezett lyukon áthaladhat anélkül, hogy a lyuk falát érintené és ezáltal a sin alatt elrendezett, a sintől elszigetelt (L2) lemezzel kontaktust létesít. A berendezés működése a következő: Miután az utasák a (C2) csónakba beszálltak, a csónakot a (D) alvázra hozzuk. Az alváz a spirális alakú pályának alsó részén áll, mely helyre az alváz valamely részével kapcsolódó (B3) nyúlvánnyal ellátott (B2) mozgólánc útján hozatik. Ha ez a nyúlvány valamely okból engedne, a visszafelé való mozgás meg van gátolva azáltal,