52937. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági váltó

-köralakú (a') rovatékokon (rajzon nem látható) kinyúlnak és az elforgás ellen biztosított (j) vezetőlapon áthaladva (k) csúszkához vannak szilárdan hozzáerősítve. Ezen (k) csúszka középen az (1) lámparúdaak megfelelően köralakú kivágással és az (1) rúdba beillesztett hosszirányú (1') éknek megfelelően (1") bevágásokkal bír (5. ábra). Ezen (1') ék a (k) csúszka legalsó helyzeténél mélyebben kezdődik és a csúszka legmagasabb helyzeténél valamivel alacsonyabban végződik úgy, hogy az (a) jelzőlámpa csakis ezen (k) csúszka legmagasabb helyzetében forgatható el, melyben az (1') ék a csúszka (1") rovatékát elhagyja. A (k) csúszka két ilyen (1") rovatókkal bír úgy, hogy a lámparúdnak elforgatása után az (1') ék a csúszka másik (1") rovatéka alá kerül, miáltal a lámpa ezen újabb helyzetében elforgás ellen szintén rögzítve van. A (k) csúszkával egyidejűleg emelkedik a vele kapcsolatos (E) átlátszó színes^ henger és az (e) üres dob és a pontozottan föltüntetett (e, E') helyzetbe jut, miáltal nappal a lámpa tetején a piros (e) dob éjjel pedig a lámpa jelzése piros színben jelenik meg. A (k) csúszka egyik oldalán (k') nyílással bír, melybe belenyúlik az (i) rúdnak kissé vékonyabb (i') vége, mely a (k) váltóállítókar tengelyéhez erősített (r) kar által mozgattatok. Ezen elrendezés folytán a (g) váltóállítókar átforgatásakor az (r) kar és (i) rndat forgattyú és hajtórúd módjára fölemelik a (k) csúszkát ós csak akkor engedik azt ismét kezdő helyzetébe lesülyedni, ha a váltóállítókar a másik szélső helyzetbe jut. A (g) karhoz (g') csap van erősítve, mely beleillik, a (h) váltóállítórúdnak hosszirányú (h') kivágásába úgy, hogy a (g) kar átforgatásánál a (g7

) csap a (h') kivágásban kb. addig, míg az (i) rúe a (k) csúszkát fölemelte, szabadon mozog és csak azután nyomja át a (c) csúcssineket a másik helyzetbe. A 7. és 8. ábrán föltüntetett berendezés arra szolgál, hogy az (f) lámpaáliítórúdnak eltörése, vagy szándékos kikapcsolása esetén a lámpa a váltó állásától eltérő hamis jelzést ne adhasson. Ezen készülék áll az (1) lámparúdra fixen reáerősített (13) tárcsából, homlokfölületén két (11'. 12') nyílással, melyek biztonság kedvéért a tárcsa középpontjától különböző távolságra lehetnek. A (g) állítókarnak a (9) forgáscsapon túli (10) meghosszabbítása (11) csapban végződik, mely a (13) tárcsa (11') nyílásába beleillik. A (g) karon magán a (12') nyílásnak megfelelő (12) csap van megerősítve. A rajzon jelzett helyzetben (11) csap a (13) tárcsa (11') nyílásában foglal helyet; a váltó átállításánál a lámpával együtt a (13) tárcsa is elforog úgy, hogy az átforgatott (g) kar (12) csapja fölülről behatolhat a (13) tárcsa (12') nyílásába. A készülék működése az eddigiek alapján a következő: A (g) váltóállítókar átforgatásánál először fölemelkednek a (k) csúszka és az (e, E) hengerek úgy, hogy az (1) lámparúd (1') ékje kikerül' a csúszka (1") rovatékjából; azután a váltóállítókar (g') csapja a (c) csúcssineket áttolja a másik szélső helyzetbe, a csúcssinek pedig az (1) lámparúdat forgatják el; végül a (g) állítókar (r) forgattyú segélyével az (i) kart ismét lehúzza úgy, hogy a (k) csúszka és vele együtt (e, E) hengerek a váltó fölö3 állását jelző (e, E) helyzetüket elhagyják részben önsúlyuk, esetleg pedig az (i) rúd végén lévő (i") gomb behatására. A 7. és 8. ábrák szerinti biztonsági berendezés mellett a (g) kar azon szélső helyzeteit. melyek mellett az (e, E) vésztjelzőhengerek eltűnnek, csakis úgy érheti el, ha a (11), ill. (12) csapjai a (11'), ill. (12') tárcsanyílásokba behatolhatnak. Ez azonban csakis akkor lehetséges, ha a váltó átállításakor a lámpa és vele a (13) tárcsa is elfordult. Az ismertetett berendezéssel elágazásoknál a kocsik horzsolása is megakadályozható ; e célból az elágazás veszélyes részén (t) tengely körül elforgathatóan (u) jelzősin van a sin belső oldalán elrendezve, melyet (z) súly tart fölemelt helyzetében;