52937. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági váltó

- 3 -az ezen részen álló kocsi a jelzősint le­nyomja és ezáltal az (1, 2) vezetőcsigák körül futó (x) lánc vagy huzal segélyével <k) csúszkát és veié (e, E) hengereket föl­emeli úgy, hogy olyankor, midőn horzsolás veszélye fenyeget a váltó helyes állása mellett is, éjjel (E) piros üveg, nappal pe­dig (e) dob jelzi, hogy a vonal nem szabad. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Biztonsági váltó, jellemezve azáltal, hogy a váltóállítókar, valamint a váltó állá­sát jelzőkészülék (pld. lámpa) egymás­tól függetlenül a váltó állítandó sinré­szével állnak kapcsolatban azon célból, hogy a jelzőkészülék mindig a váltó tényleges állását mutassa és a váltó­állítórúd eltörése esetén a jelzőkészülék a váltó állásától eltérő jelzést ne ad­hasson. 2. Az 1. alatt igényelt biztonsági váltó to­vábbi kiképzése, jellemezve a váltólámpa belsejében föl és lemozgathatóan át­látszó piros (E) henger, valamint evvel szilárd összeköttetésben lévő és a lámpaburkolat tetejében elrendezett pi­ros színű (e) dob által, melyek a váltó­állítókarral vannak kapcsolva azon cél­ból, hogy a váltó fölös állását jelezzék. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt biztonsági váltó kiviteli alakja, jellemezve a (g) váltóállítókaron a forgástengely két ol­dalán elrendezett (11, 12) csapok, a lámpa tengelyére fixen reáerősített és fonti csapoknak megfelelően két (11', 12') nyílással biró tárcsa által azon cél­ból, hogy ha a váltó átállításakor a lámpa a lámpaállítórúd eltörése folytán át nem fordul, a váltóállítókar azon szélső helyzeteit, melyek mellett az (e, E) vésztjelzőhengerek leesnek, el ne ér­hesse. 4. Az 1—3. platt igényelt biztonsági váltó kiviteli alakja, jellemezve a váltólámpa rúdon alkalmazott hosszirányú ék, vala­mint az (e, E) vésztjelző hengerekkel kapcsolt és két egymásra merőleges irányban ékrovatékkal ellátott (k) csúszka által azon célból, hogy a csúszka, mely legfölsőbb helyzetében a lámparúd-éket elhagyja, csakis akkor sülyedhessen le, ha a váltó és a lámpa helyesen áll. 5. Az 1—4. alatt igényelt biztonsági váltó kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a (g) váltóállítókar a (h) váltóállítórúd­dal, utóbbinak (h') hosszirányú kivágá­sába beleillő (g') csap útján kapcsoló­dik azon célból, hogy a (g) kar átfor­gatásánál előbb a vele kapcsolt (k) csúszka emeltessék és csak azután kez­dődjék meg a váltónak tulajdonképpeni átállítása. 6. Az 1—5. alatt igényelt biztonsági váltó alkalmazási módja elágazásoknál történő horzsolások megakadályozására, jelle­mezve az elágazás kérdéses részén a sín mellett elrendezett (u) jelzősin által, melynek (t) tengelyére erősített (n) kar­hoz csatlakozó (x) lánc vagy huzal ve­zető korongok segélyével csatlakozik a biztonsági váltóberendezés (k) csúszká­jához azon célból, hogy a jelzősinnek a veszélyes vágányrészen álló kocsi súlya­általvaló lenyomása folytán a (k) csúszka és vele együtt az (e, E) vésztjelző hen­gerek fölemeltessenek és ezáltal a horzsolás veszélyét jelezzék. 12 rajzlap melléklettel.) i'ail&s részvénytársaság nyomdája Budapesten

Next

/
Thumbnails
Contents