52928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés levegőnek, gáznak, gőznek beszívására és összenyomására

geralakú sugár alakjában ömlik a nyomótartályból a hengerbe. A tolattyú alsó, csillagalakú részén alkalmazott bordáknak természetesen minden esetben szorosan kell a szájcső falaihoz simulniok, hogy a tolattyút megfelelően vezessék. A tolattyú működése a következő: Ha az (i) dugattyú alsó holt pontján van, a (h) tolattyú fölső, hengeres része az (a) nyomótartály és a (b) henger között lévő szájcsövet elzárja, amint a 3. ábrán látható és a nyomótartályt a hengerrel csak az említett hornyok vagy a tolattyú és a szájcső falai között hagyott hézag köti össze, melyen a fotyadék az (a) nyomótartályból (b) hengerbe ömölhet. Ha az (i) dugattyú fölfelé mozog, a tolattyú hengeres része a szájcsövet a kompresszió végéig zárva tartja. Közvetlenül a végső nyomás elérése előtt a tolattyú oly magasra ér, hogy alsó, csillagalakú részénél az összesajtolt levegő vagy hasonló á keletkezett gyűrúalakú nyíláson a hengerből a nyomótartályba hatolhat. A szájcsőnek aránylag nagy átmérője és az összenyomott anyagot és a vele kevert folyadékot átbocsátó nyílás nagy keresztmetszete következtében a folyadék lényeges súrlódás nélkül jut a tartályba. Az elérendő végső nyomás nagyságához képest a dugattyúval beállíthatóan összekötött tolattyú úgy állítható be, hogy a szájcsövet korábban vagy későbben nyissa. Egy tolattyú segélyével tehát különböző kompressziófokozatok érhetők el. Ha az (i) dugattyú lefelé mozog, a tolattyú a folyadékoszlop elszakítását akkor teszi lehetővé, ha hengeres része ismét a szájcsőbe nyomul vagy az esetben, ha a nyomólöket végén fennálló keresztmetszetet a benyomuló tolattyú eléggé szűkíti, még korábban is. Az 1—3. ábrán föltüntetett szivattyúknál nagy dugattyúsebességnél előfordulhat, hogy az összenyomott anyag a hengerből a nyomótartályba való hatolása közben a nyomótartályban lévő folyadékba ütközik •és visszacsapódig minek következtében a nyomólöket végén egy része a hengerben marad vissza és a következő szívólöketnél ismét kiterjedve a szivattyú teljesítő képességét csökkenti. Ennek kikerülésére a 4. és 5. ábra szerint a nyomótartályba nyúló (k) szelencét alkalmazunk, melyen át az összenyomott anyag közvetlenül vagy csak vékony folyadékrótegen hatol át az (a) nyomótartálynak az összenyomott anyag befogadására szánt terébe. A szelence vagy a 4. ábra szerint helytálló vagy az 5. ábra Bzerint hosszirányában mozgatható lehet és az (i) dugattyú által oly módon működtethető, hogy kibocsátó nyílása csak a nyomólöket végén van a nyomótartályban lévő folyadék fölszine fölött, vagyis mialatt az összenyomott anyag a hengerből a nyomótartályba hatol, különben pedig állandóan a nyomótartályban lévő folyadék fölszine alatt van. A (k) szelence fölső végén visszacsapó szelep van elrendezve, mely a (b) hengerben összenyomott anyagot bocsátja át. A folyadéknak az (a) nyomótartályból a (b) hengerbe való fecskendezése a szívó-és nyomólöket közben a 4. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál az (1) csatornákon át eszközölhető, melyek a (k) szelencébe lehetőleg magasan torkolnak be, másrészt pedig úgy vannak elrendezve, hogy bebocsátó nyílásaikat az (a) nyomótartályban lévő folyadék állandóan födi. A hűtés és friss hűtő folyadéknak az (f) nyíláson való befecskendezése által (4. ábra) szintén elősegíthető. Ha a (k) szelence az 5. ábra szerint az (i) dugattyú által működtetett üreges tolattyú gyanánt van kiképezve, az ennek következtében föl-lemozgó tolattyú kibocsátó nyílásai csak a nyomólöket végén emelkedhetnek a nyomótartály fölső terébe, a löket többi része alatt pedig állandóan a nyomótartályban lévő folyadék alá merülnek. A folyadéknak a nyomótartályból a hengerbe való befecskendezése a szívó- és nyomólöket közben ez esetben az üreges tolattyú fölső végén alkalmazott (m) nyílásokon történik. A folyadék azonkívül a tolattyú kerületén alkalmazott hornyokon, hasonlóan a 3. ábrán látható foganatosítási alakhoz, fecskendezhető a hengerbe, mely