52928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés levegőnek, gáznak, gőznek beszívására és összenyomására

hornyok azonban az 5. ábrán nincsenek föltüntetve. E befecskendezés előnyösen úgy rilűködtethető, hogy az csak a szívólöket végén, illetve a nyomólöket kezdetén történjék. A befecskendezés az (f) csöveken bevezetett friss hűtőfolyadék segélyével ha80.nló módon működtethető. Á (k) szelence alkalmazása azonkívül, hogy az összenyomott anyagnak a nyomótartály levegő- vagy gázterébe való megfelelőbb átvezetését teszi lehetővé, még azt a lényeges előnyt is nyújtja, hogy abban, ha megfelelően van méretezve, az összenyomás nagyobb része megy végbe. A levegő vagy hasonló anyag tehát összenyomása közben hosszú, kis átmérőjű oszlopot képez, minek következtében a nyomótartályból az (1) csatornákon (4. ábra) vagy az (n) nyílásokon a hengerbe finom permetezésszerűen befecskendezett folyadék kiválóan hatásos hűtést eszközöl, mely különösen az első esetben (a 4. ábrán látható foganatosítási alaknál) erélyes, mert ott a befecskendezendő folyadékot a nyomótartályban lévő folyadék alsó, hidegebb rétegei szolgáltatják. A hűtés fokozása céljából azonkívül a (k) szelencén (g) hűtőbordák is alkalmazhatók úgy, hogy a (b) szelencében lévő anyag hűtésénél az (a) nyomótartályban lévő összes folyadék közreműködik. -Esetleg több ily szelencét is lehet alkalmazni. Abból az elrendezésből, hogy az (a) nyomótartályban lévő folyadéknak egy részét és az összes friss hűtőfolyadékot csak a szívólöket végén, illetve a nyomólöket kezdetén fecskendezzük a hengerbe, az következik, hogj a nyomásgörbe az izotermikus görbe alá esik, minek oka az a körülmény, hogy a nyomólöket kezdetén a hengerben lebegő vízcsöppek kondenzálási magokat alkotnak, melyek a levegő nedvességtartalmának lecsapódását előidézik, illetve elősegítik. Nagy dugattyúsebességnél keletkező kártékony teret vagyis a nyomólöket végén buborékoknak az összenyomott anyagból való visszamaradását nemcsak az okozza, hogy a hengerből a nyomótartályba hatoló összenyomott anyag a • tartályban lévő folyadékba ütközve visszacsapódik, hanem az a körülmény is, hogy a hengerben lévő súlyos folyadék a nyomólöket második felében a dugattyúsebesség csökkenése és saját tehetetlenségi nyomatéka következtében a dugattyúnál gyorsabban mozog a nyomótartály felé és a könnyű, gázalakú anyag egy részét hátrahagyja. Hogy ezt a hátrányt is kiküszöböljük, a 6. ábra szerint a dugattyú kerületén (n) folyadékzacskót képezünk ki, melybe a nyomólöket végén gyűrűalakú (o) kiszorítótest nyomul. Az (n) zacskóból ezá'ltal kiszorított folyadék az összenyomott anyagból a dugattyú fölött még visszamaradt buborékokat az (a) nyomótartályba hajtja. Ezen esetben a dugattyú fölső homlokfölületét, valamint a henger falának azzal szemben lévő homlokfölületét előnyösen kúpalakúan képezzük ki és a dugattyút a nyomólöket végén szorosan e homlokfölületig vezetjük. A folyadékzacskó szélességét előnyösen oly nagyra állapítjuk meg, hogy a nyomólöket végén a dugattyúnak rendkívül kis mértékű mozgása is elégséges legyen arra, hogy a hengerfödél ésdugattyú között maradt hézagot teljesen folyadékkal töltse meg. Minthogy a minden egyes löketnél a (b) hengerbe fecskendezett friss hűtő folyadékot a nyomólöket végén ki kell bocsátani, az (i) dugattyút oly hézaggal is rendezhetjük el a hengerben, hogy annak kenése vagy tömítése fölösleges legyen. A nyomólöket közben az ily módon elrendezett dugattyú mögé, illetve alá kis mennyiségű folyadék ömlik, mely a (p)csapon kibocsátható. Ez esetben a dugattyút oly módon rendezzük el, hogy a hajtórúdnak oldalirányú komponense ne az (i) dugattyúra hasson, hanem a vele összekötött (q) csúszófejre. A hengerben teljesen szabadon mozgó dugattyú üreges test gyanánt képezhető ki, melybe a dugattyú legmélyebb állásánál a szerkezet hosszának csökkentése céljából alulról a (q) csúszófej vezetéke nyúlik be. A dugattyú fölött szabályozható (s) kibocsátó nyílás van, melynek segélyével a