52884. lajstromszámú szabadalom • Jelzőberendezés villamos vasutak számára

hullámképző az egyik szakasz vágányát és a mellette fekvő szakasznak a szembejövő vonatokhoz való vágányát is hullámokkal táplálja. Természetes, hogy a találmány tárgya nem szorítkozik a vágányáramkörök sajátos elrendezése, amennyiben sok változtatás eszközölhető és a találmány lényege a (45) és (54) sodronyok elrendezésében keresendő. A sípvezeték szelepének működtetésére szolgáló szerkezet és működése a 2. ábrából látható. A (85) és (98) áramkörökbe egy forgathatóan ágyazott könyökemelőként kiképezett (56) horgonnyal fölszerelt (57) elektromágnes van bekapcsolva. Az (56) horgony egy rúgóhatá8 alatt álló, az (59) kétkarú emelő egy részét képező (58) kar alá csappanó (57) retesszel van ellátva. A kétkarú emelő, amely egy helytálló részen van ágyazva, másik végén a (60) emelővel vau forgathatóan összekötve. A (60) emelő a <63) orsóval van összekötve, mely egy légfék (62) vezetékében elrendezett (61) membránon van megerősítve. A (63) orsó ugyancsak egy alkalmas forgathatóan ágyazott (64) emelővel van összekötve, mely a szabad levegővel közlekedő (66) kibocsátó csövet működtető (65) tolattyús szelephez van erősítve. Könnyes belátható, hogy a (65) tolattyús szelep mindaddig zár, míg az elektromágnes geijesztve van, mihelyt azonban az elektromágnes mágnességét elveszti, a szelep a membránra gyakorolt nyomás folytán megnyílik, mire a légnyomás a fékvezetékben tovább haladva, a fékeket működésbe hozza. Megemlítendő, hogy a (104) szolenoid <74) magja az (59) kétkarú emelővel áll összeköttetésben. Mint a következőkből látható lesz, ez a szolenoid lehetővé teszi, hogy a mótorvezető a kétkarú emelőt ismét a rendes állásába hozhassa és következésképen a (65) szelep ismét zárjon, miután a nyomás a fékvezetékben eléggé engedett. Az (55) elektromágnes mágnestelenítése a (4) relais mágnestelenítésével történik és mivel a következő relais-k a (4) relais mágnestelenítése után egymásután elvesztik 5 — mágnességüket, az (55) elektromágnesben ismét áram keletkezik, miáltal az (56) horgony rendes helyzetébe hozatik. Ily módon tehát az (59) retesz olyan helyzetbe kerül, amelyben az (58) kar alá csappanhat és ez a becsappanás akkor történik meg, amikor a mótorvezető a szolenoid és annak a következőkben leírandó összeköttetései segélyével az (59) kétkarú emelőt rendes állásába hozza, mimellett a rúgóhatás alatt álló (57) retesz az (58) kar tovahaladhatása céljából enged és közvetlenül utána a kar vége alatt rendes állását elfoglalja. A (104) szolenoid a (105) áramkörbe van bekapcsolva. Ezen áramkör egyik sodronyvezetéke a (89), a másik pedig a (106) kontaktussal áll összeköttetésben, mely utóbbi a (89) kontaktussal juthat érintkezésbe. A (107) nyomógomb vagy más alkalmas kapcsoló úgy van a (105) áramkörben elrendezve, hogy a mótorvezető által elérhető. Ily módon, ha a (86) relais elvesztette mágnességét és a (105) áramkör a (106) kontaktusnál záratik, ezen (105) áramkör a (104) szolenoid gerjesztése és a sípvezeték szelepének zárása céljából a (107) gomb kézzel való megnyomása által a szolenoid felé zárható. A fönt leírt berendezés lehetővé teszi, hogy miután a vonat önműködően megállíttatott, a mótorvezető a vonat fölötti ellenőrzést ismét átvegye és lassan tovább haladjon, mimellett azonban a (70) vezeték jelző sípja megszakítás nélkül szól. Jobb megérthetés céljából röviden megismételjük az összes folyamatokat, amelyek föllépnek, ha a vonatvezetékek elektromágneses hullámokat nem vesznek föl. Ha a kohereráramkör csak a koherernek a mótor működése folytán történő rendes értéktelenítése miatt szakíttatik meg, akkor az első relais fölváltva gerjesztetik és mágnesteleníttetik. De a fönt leírt sajátos berendezés folytán, melynek segélyével a relais-k mágnességüktől lassan megfosztatnak, a relais-k nem fogják az általuk működtetett áramköröket megszakítani és ennek következtében sem a jelző síp nem fog megszólalni, sem a vonatvezeték szelepe nem jön mű-