52807. lajstromszámú szabadalom • Állítómű gurító berendezésekhez
- 23 -és a (B) kapcsolóművet működésnek indítja. [Föld (NI, Bll, Pl, Bl, o, 2, KI) föld.] Mikor a (W2) kocsi az (12) sinkontaktust éri, a (Bl) kapcsolókart az (al) kontaktusról a (bl) kontaktusra állítja, anélkül, hogy a (D) állítóművet befolyásolná, minthogy ennek (Dl) emelője már a (Wl) kocsi befolyása alatt eltávolodott az (12) sinkontaktussal kapcsolt kontaktustól. Amint a (Bl, B2) kapcsolóemelő az (12) kontaktus hatása alatt a (bl) és (b2) kontaktust éri, a (B2, b2) áramzáródás következtében az (R2) relais (m2) állítómágnese gerjed, a (b) váltót átállítja és a (W2) kocsit a (b) vágányba tereli. A harmadik kocsi az (11) sinkontaktus fölött elhaladva, a (Kl) elosztóemelőt a (3) kontaktusra állítja és az (Rl) relais (m2) állítómágnese segélyével az (a) váltót az (a) vágányba terelendő (W3) kocsinak megfelelően átállítja. A negyedik kocsi a (C) kapcsolóművet kapcsolja be, az ötödik kocsi csak a (Kl) elosztóeínelőt állítja át, anélkül, hogy valamely váltót befolyásolna, minthogy a (W5) kocsinak az (e fővágányba kell futnia. A (W6) kocsi a a (B) kapcsolóművet működteti, mely akkor, mikor a (W2) kocsi a (b) vágányba befutott, ismét a nyugalmi helyzetébe tért vissza és így tovább. Hogy a kapcsolóművek akkor, mikor föladatukat elvégezték, nyugalmi állásukba térjenek vissza, oly visszavezetőberendezés | van alkalmazva, minőt már az 1. ábra alapján ismertettünk. Az egyes állítóművek felesleges (bl, cl, dl) kontaktusait egymással és a hozzátartozó relais (h2, h3, h4) visszaállító kontaktusaival kapcsoljuk, melyek a maguk részéről egy folytonosan dolgozó (U) megszakítóval vannak kapcsolva. Az áraromegszakadások és záródások egy sorozata a kapcsolóműveket a nyugalmi hely^ zetükbe állítják úgy, hogy azok a következő kocsi rendelkezésére állanak. Az előzőkben a találmány tárgyát néhány oly foganatosítási alak esetére ismertettük* melyeknek főcélja az, hogy a váltók átállítása az őr figyelmességétől függetlenül á kellő pillanatban történjék. A következőkben néhány, az üzem szempontjából fontos mellékföladat megoldása látható. Első sorban a 3. ábrán látható állítóművet könnyen lehet bármely elosztási tervnek megfelelően kiképezni, ha a (K) elosztó (1, 2, 3 ...) kontaktusait dugós kapcsolózsinórokkal szereljük föl, hogy azokat tetszőleges módon lehessen a kapcsolóművek zéruskontakusaival összekötni. Hogy az ily kapcsolótagok használatával járó műszaki nehézségeket elkerülhessük, az állítóművet oly beállítóval szerelhetjük föl, minő pl. a 4. ábrán látható, két egymást keresztező vezetősincsoportból álló (V) sokszoros átkapcsoló gyanánt képezhető ki. A megrajzolt fogánatosítási alaknál a függélyes sinek az elosztó kontaktusokkal, a vízszintes sinek pedig a kapcsolómű nullpontjaival van kapcsolva. A sincsoportok két síkban, egymás fölött vannak elrendezve és a kereszteződés helyén akként alakítva, hogy az egymást keresztezd síneket kontaktusdugók bedugásával össze lehet egymással kapcsolni. Más, az 1—3. ábrán észlelhető hátrány az, hogy mindegyik mellékvágány felé egyidejűleg c*&k egy kocsi mozoghat, minthogy mindegyik kapcsolómű csak egy-egy kocsit vezérelhet. Ezen a hátrányon könnyen segíthetünk, ha mindegyik mellékvágánynál több kapcsolóművet alkalmazunk. A 4. ábrán a gurítóberendezés ily sokszorosítása látható, a kapcsolóművek közül csakis a (c) és (g) vágányhoz tartozó kapcsolóművek vannak ábrázolva. Mindegyik vágányhoz három-három ily kapcsolómű tartozik, nevezetesen a (c) vágányhoz az (ABC) és a (g) vágányhoz az (FGH) kapcsolómű. Az állítórelaisk és váltók ajtóművek — minthogy összefüggésük az; állítóművet az 1—3. ábrából ismeretes — egyszerűség okáért összefoglalva. és szimbolikusan watt ábrázolva. Hogy a találmány általános alkalmazhatóságát: mégmutathassuk, a 4 ábrán több vágánycsöportból álló elrendezés látható, melynél mindegyik mellékvágány részére több váltót kell átállítáni. ..*./, > Az egyes (Al, Bl, Cl) kapcsolóműemélok azonos jelzésű (al, bl, cl) kontaktusai egymással és a megfelelő (12, 13, 14) sinkon-