52616. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csövek előállítására

Megjelent 1911. évi julius hó 7-én. MAG\ gl* KIR. SZABADALMI JgSf HIVAT \L SZABADALMI LEÍRÁS 52616. szám. V/e/l. OSZTÁLY. Eljárás csövek előállítására. ÜR

HEILPERN JÁNOS CHEMIKÜS BÉCSBEN. A bejelentés napja 1910 május hó 17-ike. Elsőbbsége 1909 junius hó 2-ika. Találmányom célja meieg állapotban ala- | kitható és csövek előállítására használhaló anyag előállítására. Hogy ezt a célt elérhessük, az előállított anyagnak bizonyos föltételeknek kell megfelelnie, így pld. teljesen vízhatlannak, még egészen vékony lemezekben alkalmazva is mintegy 800° C-ig törés ellen biztosnak kell lennie, előnyös, ha a hőt rosszul vezeti, elektromos tekintetben szigetelő, fajsúlya csekély, az anyag nem éghető, savnak ellenáll, nem oxydálódik, olajokban nem oldódik és dezinficiáló tulajdonságai vannak, végül célszerű, ha ára aránylag csekély. Ezenkívül még az is kívánatos, hogy az előállított anyag kellő keménysége mellett a cél által megkívánt hajlékonyságot és rugalmasságot is mutassa. Ismeretes oly anyag csövek előállítására, mely aszfaltból vagy bitumenből, rostanyagokból és töltőanyagokból áll és a föntebb jelzett követelmények egy részének megfelel ugyan, de azok más részének nem, mert pld. olajokban oldható, nem dezinfieiens és nem elég hajlékony, mit dacára az anyag bizonyos keménységének, meg kell követelni. Az anyag készítésére szükséges drága aszfalt vagy bitumen (porrá tört aszfaltot elégtelen kötőereje miatt, mi különösen akkor érezhető, ha azt rostanyagokkal keverve alkalmazzuk), továbbá az a körülmény, hogy az anyagot előzetesen le kell desztillálni, az eljárás gazdaságosságát rontják. Találmányom tárgya eljárás oly csövek készítésére alkalmas anyag előállítására, mely az összes föntebbi követelményeknek megfelel. Az eljárást az jellemzi, hogy ásványi és rostanyagokat 100—300° C. hőmérsékletnél kőszén- vagy petroleumszurokkal keverünk. Tekintettel arra, hogy a petróleum- és kőszónszurok rideg, kevéssé hajlékony anyag, egyáltalában nem volt közelfekvő a gondolat, hogy aszfalt vagy bitumen helyett kőszén- vagy petroleumszurkot alkalmazzunk, azonban bizonyos értékes tulajdonságai, nevezetesen hogy olajban nem oldódik, hogy deziníiciens és főleg olcsó, kísérletek megejtését mégis kívánatossá tették. Azok a kísérletek, melyek arra irányultak, hogy 80°-nál meg nem lágyuló, kemény szuroktöltőanyag aszbesztkeverék kötő erejét 100° fölött olvadó, de közönséges hőmérsékletnél egész 80°-ig szilárd gyanta, pl. akaroidgyanta hozzákeverésével fokozzuk, eredményre nem vezettek, ép így a kén alkalmazása sem, még ha a használt mennyiséget egész 7a%-ig fokoztuk is, mert ekkor az anyag tulajdonságai alapjában megvál-