52616. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csövek előállítására

— 2 -toztak és vízálló, szívós anyag keletkezett ugyan, de ez csomósodott és már csekély hőmérséklet emelkedés következtében erő­sen meglágyult. Csak ama tény fölismerése vezetett ered­ményre, hogy a magában a szurokban lévő kénvegyületeknek van hatásuk, mely tényre abból következtettünk, hogy az előállított .cső minősége a szurokhoz kevert kén mennyi­ségének csökkenése mérvében javul. Tény­leg a szurokból (szén- vagy petroleumszu­rokból) és megfelelő mennyiségű ásványi töltő és rostanyagokból (aszbeszt, juta) álló és kellő hőmérsékletnél előállított csövek az összes föntebb jelzett követelményeknek tökéletesen megfelelnek. Hogy ezt a hatást nem a kő-, barna- vagy faszén-, illetve petroleumszurokban foglalt kén idézi elő, abból is kitűnik, hogy pl. oly anyagokkal, melyek erre a célra látszólag alkalmasab­bak volnának, így Oi—3°/o-ként tartalmazó stearinszurok nem szolgáltat jó eredménye­ket. Ugyanis első sorban a nevezett szurok­féleségekben foglalt kénvegyületek hatnak, melyek pl. thiophenyl, thionaphten, továbbá thiophtén, butyl-, pentyl-, hexylsulíit-, da­cára annak, hogy a szurok a desztillálásnál a hőmérsékletet 300°-ig emeljük, a szurok­ban ép úgy hátramaradnak, mint a könnyű olajok, naphtalin, kén és kéntartalmú gyan­ták. Ezek a vegyületek az anyag előállítá­sára használt 150—240° hőmérsékletnél fo­lyékonyak, a tömeget átjárják és hydrogent vonnak el, kénbydrogent alkotnak és polyme­rizálnak ép úgy, mint pl. széndiszulfidban oldott kéntetrachlorid is jobban vulkánozza a kaucsukot, mint a tiszta kén. Hogy a ható kénvegyületek aránylag csekély mennyi­sége ily kedvező hatást gyakorol, azon csu­dálkozni nem lehet, mert pl. a közönséges vulkánozott kaucsukban is csak körülbelül l°/o kén van kémiailag kötve. A föntebb jelzett és a kénvegyületek által előidézett kedvező tulajdonságok főleg thiophténre ve­zethetők vissza, mely a naphtalinhoz ha­sonlóan hat, amennyiben ez már kis mennyi­ségben alkalmazva, nagy mértékben fokozza pl. a brikettezésnél hasznólt szurok kötő­erejét és igen hozzájárul ahhoz, hogy a tetőfedő kéregpapír hajlékony legyen. El­járásomnál töltőanyag gyanánt szemcsés homokot vagy gipszet használunk, minthogy kitűnt, hogy más töltőanyagok, pl. magnezit vagy cement, a meleg aszfalttal vagy a találmány szerint szurokkal keverve, nagy rögökké áll össze, melyeket mechanikus úton sem lehet szétosztani, minthogy min­dig újból összecsomósodnak és így a rost­anyag (juta, aszbeszt) finom szétosztását majdnem lehetetlenné teszik, míg szem­csés homok vagy gipsz alkalmazásánál a fölhevített tömeg változatlan kötőerő mellett aprószemű és porhanyó marad és jó össze­keverést enged meg. Üpen ez a körülmény, hogy a csövek mechanikus előállításánál a nyers anyagot szűk csőformákba kell hul­latni, csömöszölni és sajtolni, lehetetlenné teszi, hogy más szerkezetű anyagot hasz­náljunk. Végül a homok vagy gipsz alkal­mazása agyag, magnezit stb. alkalmazásá­nál pénzügyi tekintetben is előnyösebb. Példa: 20 kg. finom öntőhomokot 15 kg. desintegrált (oroszországi) aszbesztrosttal jól összekeverünk és a keveréket 65 kg. 120°-ra fölhevített kőszénszurokba beleönt­jük. A tömeg hőmérsékletét folytonos kava­rás közben 160°-ra hevítjük, a hevítést akként vegezzük, hogy körülbelül 1 /t órát igényeljen, mely idő alatt fokozatosan még körülbelül 20 kg. szurkot keverünk a tö­meghez. Ezután a képlékeny tömeget cső­formába töltjük ós nyomás alatt csővé ala­kítjuk. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás csövek előállítására sajtolás vagy csömöszölés útján valamely bitument tartalmazó anyag, ásványi anyag (minő a homok vagy gipsz) és rostanyag (juta vagy aszbeszt) keverékéből, azáltal jel­lemezve, hogy az ásványi és rostanya­gokat 100—300° C hőmérsékletre való fokozatos fölhevítés közben szén- vagy petroleumszurokkal keverjük és a ke­veréket csőformákba töltve, ezekbe saj­toljuk vagy csömöszöljük. Pillu részvénytársaság nyomdája Budapesten,

Next

/
Thumbnails
Contents