52498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kátrány és szurok olvadékonyságának csökkentésére

pedig meglágyiilásáig engedékeny és szívós marad. Jelen találmány szerint a kátrány vagy szurok az olvadási vagy lágyulási pont emelése céljából nemcsak aránylag alacsony hőmérsék mellett kezelhető, hanem egyúttal az olvadási pont is előre megállapítható és azonkívül a kátrányban, vagy kátrányban és szurokban, vagy pedig olajjal vagy másként kezelt szurkokban nagy mennyiségű olaj tartható vissza úgy, hogy az engedékenység és szívósság fokozódik. A találmány szerinti kezelés továbbá az említett tulajdonságoknak tág határok közötti módosítását teszi lehetővé. Azt találtuk, hogy barnakőnek és kénsavnak az alább leírandó módon való adagolása nemcsak, hogy megjavítja a kátrányt a jó kötőanyagtól megkívánt lényeges tulajdonságok tekintetében, hanem a barnakő és sav kölcsönös arányának változtatása által ezen tulajdonságok is többékevésbbé intenzív módon fejleszthetők ki. Azonkívül azt találtuk, hogy a barnakő olyan anyagok kokszolhatóságát, melyek ezen tulajdonsággal csak kis mértékben bírnak, lényegesen fokozza. Az alkalmazott barnakő tiszta margánperoxid, vagy pedig közönséges kereskedelmi barnakő lehet, mely utóbbi esetben természetesen nagyobb mennyiségre van szükség belőle, mint tiszta mangánperoxid esetében. Az alkalmazott kénsavnak tisztának és kb. 1*84 fajsúlyúnak kell lennie. A sav erőssége a kapott termék tulajdonságait természetesen befolyásolja és minél gyöngébb a sav, annál többet kell belőle venni. Tekintve á kátrány vagy kátrány és szurok, vagy olajjal vagy másként kezelt szurkok változó minőségét, nem lehet szigorú s pontos szabályt fölállítai, mely mindenféle szurokra és kátrányra alkalmazható volna, tekintet nélkül azok eredetére vagy a kezelés idejében fönnálló fizikai állapotára. Ennek következtében, ha a kátrányokat és szurkokat a jelenleg ismert módszerek szerint akarjuk tükelőszer brikettezésre fölhasználni, a különböző szénfajok kokszolhatóságának és egyéb tulajdonságainak különböző volta miatt a kapott termékekben mutatkozó különbségek az egész anyag mechanikai kezelésétől, nem pedig a kötőanyag-összetételétől vagy jellegétől függnek. Ha azonban az éppen most említett általános célból, vagyis mérsékelt kokszolhatósággal biró szén brikettezése céljából úgy járunk el, hogy közönséges kereskedelmi kőszénkátrányt 2:1 arányban alkalmazott mangánperoxiddal és kénsavval kezelünk, akkor eredményül a kívánt jellemző vonásokat a legjobban kombinálva fölmutató terméket kapunk. A kísérletek azt mutatták, hogy a mangánperoxiddal kezelt kátrányhoz adott savnak minden 1%-a a véghőmérséknek kb. 5° C.-al való csökkentését teszi lehetővé, miért is a kátrányt végül föl kell melegítenünk, midőn azt kötőszer gyanánt használható anyag készítése céljából kezeljük. Ily módon a kátrányban visszatartandó olaj mennyisége tetszőlegesen szabályozható és a végtermék szívóssága és engedékenysége is befolyásolható. Lényegileg állandó eredményt kapunk, ha a hőmérséknek, valamint a mangánperoxid és a sav abszolút mennyiségének változtatása mellett a mangánperoxid és sav közötti viszonyt nem változtatjuk. Az alábbi táblázat erre vonatkozó példákat tüntet föl, melyeknél a végtermék ugyanaz lesz ámbár a hőmérsékek és a kátrányhoz adagolt mennyiségek nem egyenlők: Kátrány. Mangánperoxid. Sav. Hőmérsék. 70% 20% 10% 155° C. 85% 10% 5% 180° C. 91% 6% 1

3% 190° C. A kátrány mennyisége tehát az adalékok mennyisége szerint változik. Azonban a mangánperoxid és sav viszonyszámát szintén növelhetjük, ha pl. a kátrányt igen kevéssé kokszolható szénnél vagy koksznál akarjuk kötőanyag gyanánt fölhasználni. Ha pedig a szén kokszolhatóaága igen nagy, akkor ellenkezőleg a sav mennyiségét addig fokozhatjuk, míg csak a mangánperoxid mennyiségével egyenlő vagy még annál ÍB nagyobb nem lesz. Az elmondottakból kitűnik, hogy a ke-