52457. lajstromszámú szabadalom • Ellenállás elektromos kemencék számára

tozik. Ennek folytán az ellenállás anyagának kiterjedése és összehúzódása a hőmérséklet pontos szabályozását megnehezíti. Az említett hátrányt oly módon küszöböljük ki, hogy az ellenállás elemeit vagy részeit ékalakú keresztmetszettel készítjük (1., 2. és 3. ábra) és az egymás mellett lévő részeket keskenyebb párhuzamos oldalaikkal fölváltva fölfelé és lefelé fordítva rendezzük el úgy, hogy a kiterjedés által okozott nyomás következtében a (d) részek fölemelkednek, az összehúzódásnál pedig sülyednek. A 4. ábra szerint az ellenállást képező elemek vagy részek párhuzamos lapok, melyek ferdén metszett (e) vezetéktömbökre támaszkodnak. Ennek következtében a lapok kiterjedésüknél az egyik tömböt fölemelik, amint azt a pontozott vonal mutatja, a lapok összehúzódásánál pedig a tömb sülyed és a lapokra oldal- I irányú nyomást gyakorolva az eredeti kontaktust fönntartja. A leírt elrendezésnél az ellenállás állandó marad, vagyis közönséges elektromos berendezések segélyével gyakorlatilag állandó hőmérséklet tartható fönn, azonkívül, minthogy az ellenállás a hőt egyenletesen közli, tartóssága jelentékenyen nagyobb, mint az eddig ismert ellenállásoké. Hogy a berendezés lehető legkisebb terjedelmű és ennek folytán a hősugárzás által okozott veszteség a legkisebb legyen, valamint hogy különböző feszültséget lehessen alkalmazni, minek következtében a művelet kereskedelmi forgalomban 'lévő, közönséges berendezések segélyével is eszközölhető, továbbá, hogy az ellenállás szerkezete ne legyen túlhosszú, minek folytán az drágább és pontos előállítása is nehezebb lenne, az ellenállást előnyösen előrehátra hajlított és általában szerieszben kapcsolt egy vagy több hurokból képezzük. Az ellenállásnak legegyszerűbben összeállított alakjánál a (D) ellenállással (2. és 3. ábra) az annak megfelelő (Dl) ellenállás van párhuzamosan elrendezve, mely ellenállásokat az előnyösen tiszta grafitból készült (el) tömb köti egymással össze és melyeknek két sarkát az előnyösen amorf szénből álló (e, e2) tömb képezi. A berendezés bekapcsolásánál az áram az (e) sarkon bejut, a (D) ellenálláson, (el) összekötő tömbön, (Dl) ellenálláson áthalad és az (e2) sarkon át az áramforráshoz visszatér. Az ily elrendezésnél az (a) kemence és a (c) olvasztó kamra fölülnézetben négyzetalakú, tehát az ellenállás áramkörének hossza és ennélfogva annak elektromos ellenállása éppen oly nagy, mintha a kemence körülbelül kétszer oly hosszú és fél oly széles volna, mint az ábrázolt kemence. Ha kisebb ellenállásra van szükség, a berendezés kis terjedelme két további (e3, e4) sarok alkalmazása által megtartható, amint azt a 3. ábrán a pontozott szélső vonalak mutatják. Ez esetben az áram pl. egyrészt az (e) saroktól a (D) ellenálláson át az (e3) sarok felé halad, másrészt az (e2) saroktól a (Dl) ellenálláson át az (e4) sarok felé, vagyis a két ellenállás párhuzamosan van kapcsolva. Viszont nagy befogadó kemencéknél vagy oly kemencéknél, melyeknél nagyobb elektromos ellenállás szükséges, több (D, Dl, D2, D3) ellenállást egymásután kapcsolunk (6. ábra) úgy, hogy az áram a nyilak által jelzett irányban halad; az ellenállást az esetben is meg lehet osztani azáltal, hogy az összekötő tömb helyett két (e5, e6) sarkot iktatunk közbe, amint azt a 6. ábrán a pontozott szélső vonalak jelzik úgy, hogy egymásután kapcsolt ellenállásokból álló két csoport párhuzamosan van kapcsolva; az áram irányát a pontozott nyilak mutatják. Az ellenállás által fejlesztett hő fölhasználása elsőrendű fontosságú és ezt azáltal érjük el, hogy az ellenállást közvetlenül a (e) kemencekamra vagy olvasztó kamra fölött helyezzük el vagy függesztjük föl. Ezen elrendezést a gyakorlatban úgy eszközöljük, hogy az ellenállás részeinek külső végeit a kemence falainak kiugrásain elhelyezett tűzálló (s) téglák által támasztjuk alá (1. és 2. ábra), az ellenállás részeinek belső végeit pedig a kemence fenekéről fölfelé nyúló tűzálló oszlopokon nyugvó tűzálló (s6) téglák által. Különösen meg-