52457. lajstromszámú szabadalom • Ellenállás elektromos kemencék számára

- 3 — jegyzendő, hogy az említett tűzálló támasztékok úgy vannak beosztva, elrendezve és alakítva, hogy az ellenállás végein szabad (s2) hézagok, az oldalt lévő tűzálló téglákon tágas (83) nyílások, a tartó oszlopok között szabad hosszirányú (s4) hézagok és (s5) oldalnyílások maradjanak. Az ellenállás fölső fölülete eléggé mélyen van a (b) födél alsó fölülete alatt elrendezve, hogy közöttük szabad tér maradjon. Ez elrendezés következtében az ellenállás fölületének összes részei, kivéve a tűzálló támasztékokkal érintkező területeket, szabadok és a sugárzó hő a kemence kamrájában szabadon terjedhet, amint azt az (x, y) nyilak jelzik, melyek közül az (x) nyilak a hő terjedésének irányát az ellenállás végeiről és fölső fölületéről mutatják, az (y) nyilak pedig az alsó fölületről való közvetlen sugárzás irányát. Két kiemelkedő előny, hogy a hőnek a nagy hőfokra hevített ellenállásról fizikai érintkezés útján a falazatra való átvitele meg van akadályozva és minthogy az ellenállás összes részeiből kisugárzó hő egyenletes, az ellenállás elektromos ellenálló képessége, amennyiben tömegének hőmérsékletével összefüggésben van, könnyebben fönntartható és kívülről könnyebben szabályozható. A belső (s6) támasztékok, amint az 1., 2. és 3. ábra mutatja, fölfelé nyúló (s7) nyúlványokkal ellátva, melyek nagy feszültség alkalmazásánál a párhuzamos ellenállásrendszereket egymástól elszigetelik. Ha pedig a tűzálló támasztékok a fürdőbe és innen a kemence fenekére jelentékeny áramot vezetnének el, azt a tűzálló anyagból álló (D4) boltozat alkalmazása által (4. ábra) akadályozhatjuk meg. Az elektromos kemencéknél a fémkábelnek a szénsarkakkal való összeköttetése gyakorlatilag fontos részlet. Az összeköttetés a (w) hasítékoknak az (e2) sarkok végeibe való egyszerű befürészelése által van eszközölve, mely hasííékokba vékony (wl) fémszalagok vannak bevezetve. A fémszalagok a (w2) pont fölött vannak egymással egyesítve. Ha a fémszalagokba fönt és lent (w3) csavarokat alkalmazunk, egyéb eszközre nincs szükség és a kontaktus benső' sége az ily módon nyert fölülettel együtt tökéletes és tartós elektromos összeköttetést biztosít. Azonkívül ily módon a sarkokkal érintkező fémes vezetékek nagy fölületen vannak csupaszon hagyva, ami a kifelé vezetett hőnek kisugárzására rendes körülmények között vízhűtés nélkül is elégséges. Végül megemlítendő, hogy a berendezésnek eddig leírt elemei a leglényegesebb kohászati műveletekhez kiválóan alkalmasak. Ha pl. a kemencét cinknek kivonására használjuk, a hő terjedését lehetővé tevő hézagokon egyúttal a fejlődő cinkgőzök hatolhatnak át és a födélben alkalmazott csőszerű (u) nyíláson elvezetve alkalmas módon kondenzálhatok. Ha a fürdő fölszinéről olvasztott fémet akarunk kivenni vagy előzetesen olvasztott fémet bevezetni anélkül, hogy a kemencébe levegő hatolhatna be, a szeleppel ellátott kiömlési (q2) nyílást alkalmazzuk. A kemence töltésének kiürítésére vagy a salak kikotrására a (q) nyílások szolgálnak, az olvasztott fémnek a fürdő fenekéről való kivitelére pedig a csappal ellátott (r) nyílás szolgál. Az említett műveletek megkönnyítése vagy a töltés himbálása és keverése céljából a kemence az iveit (v) fémtokra szerelhető, mely alkalmas alapzatra támaszkodik és a kemence himbálására vagy annak tetszőleges szög alatt hajló helyzetben tartására való eszközökkel van ellátva. Ha a párhuzamos ellenállások egyikében bármely okból nagyobb vagy kisebb hőmérséklet fönntartása szükséges, ezt a 4. ábrán mutatott módon könnyen elérhetjük. Itt a (d) ellenállás közepén elrendezett lapok vékonyabbak, mint a szélső lapok, minek következtében a középső rész ellenállása nagyobb, tehát nagyobb hőmérsékletet fejt ki. A kemence hőfejtő képessége igen nagy, az ellenállás tartóssága pedig nagy hőmérsékletű, hosszú üzemmeneteknél oly nagy, hogy a szén költségéhez viszonyítva általában elhanyagolhatók. A kemence rendes üzeménél a kemence kamrájába csak kevés vagy semmi levegő se hatolhat, tehát