52277. lajstromszámú szabadalom • Vágány sineken futó járművek számára

A 16. ábráo látható kivitelnél a (A7) teknőrész vonalkázottan van föltüntetve. Az (M) sínszék függélyes (m) és (m3) oldalfalakkal van ellátva, melyek (mO)- és ^4)-nél a teknőrészek (12) oldalkarimáinak fölvételére hasítékoltak. Az oldalfalak fölső vége, mint azt (ml)-nél látjuk, célszerűen befelé van hajlítva, hogy a teknő éleit leszorítsuk. A sinszék (m5) oldalkarimái a (C) talpfákon vannak megerősítve és homlokvégeilcen a talpfák oldalfölületére vannak lehajlítva, amint azt a (m6)-nál látjuk. A 17. ábrán föltüntetett kivitelnél az (Ml) sinszék az (A) teknőt tartja és ugyancsak függélyes, felső szélén behajlított (m) oldalfallal van ellátva úgy, hogy a teknő a sinszék (m2) fenéklapja, az (ml) behajlítás és az (m3) borda között fogva tartatik. A sinszék (m5) oldalkarimák útján van a talpfákon megerősítve, mely karimák szögek útján való megerősítés céljából lyukasztva vannak vagy (Dl) kampók segélyével erősíttetnek meg a talpfákon. A 18. ábrán a teknőrészek egymáshoz illeszkedő végeinek összeköttetésére való más eszköz van föltüntetve. Az illeszkedési helyen a teknőkbe az (N) teknő van behelyezve, mely az illesztési helyet átfedi, a teknő külső oldalán pedig a teknő oldalfalán fekvő (o) lemez van elrendezve, melynek vízszintes (ol) karimája (Dl) kampók segélyével van a (C) talpfákon megerősítve. Az (0) lemez hosszúkás (o) lyukakkal van ellátva, melyeken a behelyezett (N) teknőnek az (0) lemezzel és az (A) teknőkkel való összeköttetésére szolgáló (P) csapok vannak átvezetve úgy, hogy a csapok a sinszál irányában mozgástérrel bírnak; ez az összeköttetés tehát a sin kitágulását és összehúzódását követheti. Ennél a kiviteli alaknál a magnak (N) betétteknőben, kisebb szélességgel kell bírnia, mint a főteknőbeü, mely hátrány a 19. ábrán föltüntetett kivitelnél el van kerülve. Ennél a kiviteli alakpál az (A9) teknők egymáshoz illeszkedő (a9) végei kifelé vannak hajlítva úgy, hogy kidomborodást alkotnak, melybe az (Ml) betétlemez helyezhető, a teknő belső falán fekvő fölülete pedig a teknőfalak belső oldalának síkjába esik. A kifelé hajlított (a9) teknő yégek fölé a teknő végeket összekötő, megfelelően alakított (9) tömb tolatik vagy más módon erősíttetik meg ezen teknővégeken. Ha a teknővégeken is kívánjuk a teknőfenék merevítését, a 19. ábrán föltüntetett (R) betétfenéklap alkalmazható, mely végein lefelé nyúló (r) karimákkal van ellátva, melyek a szomszédos teknőrész megfelelő karimáival köttetnek össze. A rajz 20. ábráján föltüntetett kiviteli alaknál csak a két egymáshoz illeszkedő teknő egyikének (alO) vége van kifelé hajlítva, a másik teknő vége pedig pontosan beleillik ezen kihajlításba. Az ekkép alakított végek (Q) tömbök útján vannak egymással összekötve. Ezen tömbök egyike (q)-nál látható módon fölső szélén le van vágva, hogy a kocsikerekek nyomkoszorúját elhaladni engedje. Az (AlO) teknők egymásba kapaszkodó végei összeszegecselhetők vagy csapokkal összeköthetők, mint azt a 20. ábrán vonalkázottan látjuk, miáltal a (Q) tömbök elhagyhatók. A 21. ábrán látható kivitelnél a (Bll) mag fölülete homorú és ezen homorú lölületre támaszkodik a (Gl) kerék domború (gO) ellentámaszfölülete. A 22. ábra szerint a (B12) tömb fölülete domború és a (G2) kerék (g2) futó fölülete homorú. A 23—26. ábrákon föltiintetett foganatosítási alakoknál csatorna van kiképezve, melyben a kerék nyomkoszorúja fut, amint az rendszerint közúti vasúti kocsikhoz való síneknél történik. A 23. ábra szerinti kivitelnél a (B) mag fölvételére való (A) teknő az (R) útburkolatba van beágyazva és a teknő egyik oldalfalán (S) szögecsek segélyével (D) fémlemez van megerősítve. A (D) lemeznek görbített (t) karimája van, mely a teknőfallal (to) csatornát alkot, melyben a kerék nyomkoszorúja fut. A rajz 24. ábráján föltüntetett kiviteli alaknál az (A13) teknő egyik oldalfala lefelé nyúló (al3) nyelvvel van ellátva, melybe a teknőfalon (S) szögecsek segélyével megerősített (TI) lemez (tl) toldata kapaszkodik. A lemez (t) karimája képezi a (to) csa-