52150. lajstromszámú szabadalom • Kétütemű égési erőgép

lássál bír, mely a külső levegővel vagy karburátor alkalmazása esetén a karburátorral állandóan kapcsolatban áll. A töltődugattyú két részből áll, nevezetesen a külső hüvelyalakú (f) részből, melynek két vége az (a) hengerbe illik, míg a végek között fekvő (fx) középdarab kisebb külső átmérővel bír úgy, hogy a középdarab és az (a) hengerfalak között gyűrűalakú (i) tér marad szabadon; a töltődugattyú másik részét a belső (f2) rész képezi, mely a külső (f) részben csúszik. A gyűrűalakú (i) tér a forgattyú holtponthelyzetének pillanatát kivéve, állandóan a légkörrel vagy adott esetben a karburátorral áll kapcsolatban. A belső (f2) rész a hüvely zárása céljából (f3) karkereszttel van ellátva, mely fölött (f4) nyílások sorozata van alkalmazva; ezek a nyílások a dugattyú meghatározott helyzeténél a külső (f) dugattyúrész gyűrűalakú (fx) részében alkalmazott megfelelő (f5) nyílások felé kerülnek. Az (fl) rúd által működtetett részek azt eszközlik, hogy a belső (f2) rész és a külső (f) rész egymáshoz képest mozgást végez. Ezt a mozgást az teszi lehetővé, hogy mint a 2. és 5. ábra mutatja, az (fl) rúdnak egyik fejvége csap segélyével az (f) rész belső falának egyik oldalán alkalmazott egy vagy több (f6) füllel csuklósan van összekötve, míg az (fl) rúdnak másik fejvége az (f7) csüklósrúd útján a belső (f2) részhez Van kapcsolva. Az (f) dugattyú szívólöketénél az (a2) nyíláson át a levegő vagy gázkeverék szivatik az (a) töltőhengerbe, mire az (f5) nyílások elzáratnak és a levegő vagy a gázkeverék a dugattyú visszahaladása közben részben komprimáltatik. A levegő vagy a gázkeverék az (a) töltőhenger (al) visszacsapószelepén áthaladva, a (h) csatornába kerül, mely az (a) henger feneke és egyik oldala mentén terjed és az (a) hengerhez van öntve. Ezután a gáz közvetlenül a (b3) nyíláson át a (b) munkahengerbe lép, miáltal a töltő és munkahengerek között nem kell nyomólégvezetéket alkalmazni. A levegő vagy a gázkeverék most már a (b) hengerben fölfelé áramlik és azután a (bl, b2) oldalhengereken át lefelé halad, mimellett az égéstermékek maradékai a (bl, b2) munkahengerek (b4) nyílásain át hajtatnak ki. Közvetlenül a levegőnek vagy a gázkeveréknek beáramlása előtt a (b4) nyílásokat a (cl, c2) dugattyúk szabadon hagyják úgy, hogy az égéstermékeknek nagyobb része már a levegőnek a (b) munkahengerbe való beáramlása előtt eltávozik. A visszahaladásnál a (c, cl, c2) dugatytyúk a töltést sűrítik; a töltés egyetlen, az (e) égetőtérbe (b5)-nél bevezetett gyújtógyertya által robbantatik. Ha egyedül levegőt szorítunk az (e) égetőtérbe, akkor a szénhydrogénnek a szívólöket alatt az (e) égetőtérbe való bevezetésére természetesen külön szivattyút kell alkalmazni. A találmány értelmében célszerűen két (a) töltőhenger és két' munkahengercsoport alkalmaztatik, melyeknek mindegyike (b, bl, b2) munkahengerből áll, mimellett a (j) és (jl) forgattyúk oly módon állíttatnak be, hogy a két középső (j) forgattyú fölfelé halad, míg a két szélső forgattyú lefelé mozog. A középső (j) forgattyúk az egyik (a) töltőhenger (f) dugattyújával és a (b, bl, b2) munkahengercsoportok egyikének (c, cl, c2) dugattyúival vannak összekötve, míg a szélső (jl) forgattyúk a másik (a) töltőhenger dugattyújához és a másik munkahengercsoport dugattyúihoz vannak kapcsolva. A 2. ábra az egyik (a) töltőhengert és a (b) munkahengerek egyikét metszetben, míg a másik (a) töltőhengert nézetben tünteti föl; az utóbbitól jobbra a másik munkahengercsoport van elrendezve. Az (a) töltőhengerek mozgórészei előnyösen egyazon súlyra készíttetnek, mint az egyik (b, bl, b2) munkahengercsoport mozgó részei, miáltal teljesen egyensúlyozott motort kapunk. Ha csak egy töltőhengert és egy munkahengert vagy munkahengercsoportot alkalmazunk, akkor a töltőhenger forgattyúit a munkahengercsoport forgattyúihoz képest