52124. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítő fék járművek számára
Megjelent 1911. évi május li ó 10 -é n^ - -MAGY. jg> KIR SZABADALMI JU& HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 52124. szám. XX/a. OSZTÁLY. Kiegyenlltőfék járművek számára. HEILMANN JEAN JACQUES MÉRNÖK PÁRISBAN. A bejelentés napja 1910 február hó 15-ike. Elsőbbsége 1909 íebruár hó 20-ika. Az utakon és síneken közlekedő, egy vagy több tengellyel bíró kocsik fékezésére rendesen egyszerű fékező sarút vagy fékező dobot használnak. Ezen fékek alkalmazása azonban úgy az egy kocsitengellyel, mint a több tengellyel biró járműveknél bizonyos hátrányokkal jár. Világos, hogy bármely fékezési mód használatánál a hatás kifejtésére támaszpontra van szükségünk. Ezen támaszpont a fékezősarú alkalmazásánál a kocsialvázra, a fékeződob alkalmazása esetén pedig magára a kocsitengelyre van erősítve, mely az alvázzal rúgok közvetítésével áll kapcsolatban. A fékezés eszközlése céljából a kerékre bizonyos erőt kell gyakorolnunk; a kerék azonban a fékre visszahatást gyakorol, mely szintén a támaszpontra hat. A használatos berendezéseknél ezen visszahatás mint toló-, illetve húzóhatás lép föl aszerint, itogy a támaszpont a keréktengelyek mögött vagy előtt van-e elrendezve. Amint már említettük, a támaszpont közvetlenül vagy közvetve a kocsialvázra van erősítve; egy tengellyel biró kocsiknál a húzó- vagy tolóhatást az alváz veszi föl úgy, hogy például a lószerszám a fékező erő nagysága szerint kisebb vagy nagyobb lökések mellett a ló hátára nyomást gyakorol. A lejtőn lefelé haladás alkalmával a kocsi súlya előre tolódik el, mely nyomástöbblet a lovak gyakori térdre esését, sőt gyakran a köcsiban ülő személyek komoly megsérülését okozza. A több tengellyel biró kocsiknál a toló- vagy húzóhatást a kocsialváz veszi föl. A többé-kevésbbé hirtelen fékezés folytán, továbbá a nagy erőbehatásoknak alávetett tengely torzióra vétetik igénybe. Jelen találmány ezen hátrányok kiküszöbölésére vonatkozik és a következőkben kifejtett elvre van alapítva. A fékezés alkalmával föllépő visszahatást egy másik, kiegyenlítő visszahatás által ki kell egyensúlyoznunk, mely célból megfelelő eszközök segélyével ezen két visszahatás számára közös támaszpontot kell választanunk úgy, hogy ezen két egyenlő, de ellenkező értelemben működő visszahatás egymást kölcsönösen megsemmisíti. Ily módon úgyszólván a kocsi mozgásával ellenkező irányú fékezést nyerünk, mely egytengelyű kocsiknál a kocsi elejét és a kocsirudat fölemelő hatásban nyilvánul meg, minek folytán a ló tökéletesen tehermentesíttetik, míg többtengelyű kocsiknál ezen hatás hasonló módon a kocsi elejét rölemelő hatásban jut kifejezésre. Az ezen elvre alapított berendezés elmé-
