52124. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítő fék járművek számára

letben mindenkor a megfelelő oldalon az ellenkező oldal számára alkalmazott emelőnél hosszabb emelő elrendezéséből áll. A mellékelt rajzon a találmány példakép vett kiviteli alakja egy tengellyel bíró kocsinál van föltüntetve. Ugyanezen berendezés azonban többtengelyű tetszőleges járműveknél is találhat alkalmazást, pl. targoncáknál, vasúti kocsiknál, automobiloknál, közúti kocsiknál stb. A mellékelt rajzokon az 1. ábra fölülnézetet, részben metszetet, a 2. ábra részben metszett elülnézetet mutat; a 3. és 4. ábrákon részletrajzok vannak föltüntetve. A kiegyenlítő fékezőberendezés a kocsitengelyen a kerék mellett oly módon van elrendezve, hogy a fékezés idején kívül nem végez körforgást és a keréktől teljesen független marad. A berendezés ezen függetlenségét bőrrel bevont kúpos kapcsolás alkalmazása által érjük el. Ezen kapcsolás (I) része a (3) orsók és a (4) lemez segélyével a kerékre erősített (2) betétre van szerelve. A (7) tengelyen a korai fölfüggesztésére való (5) rúgó és a (6) kerékagy között a négyélű (8) hüvely van megerősítve. Ezen négyélű részen vezettetik az egész fékezőberendezés és pedig a (12) csőre erősített (II) lábító által működtetett (9) emelő és a (10) sodronyok segélyével. A (8) hüvelyen vezetett mozgó (13) rész négy keresztalakban elrendezett (14, 15), (16, 17) karral van ellátva. A (13) rész (18) karimájára a lazán forgó (19) koszorú van föltolva. Ezen (19) koszorú belső része a kapcsolás másik, (20) részét képezi, külső része pedig a (21) fogazással van ellátva, mely a (13) rész (14, 15, 16) és (17) karjaira erősített tengelyekre szerelt négy (22, 23, 24) és (25) fogaskereket működteti. Ezen (22, 23, 24) és (25) fogaskerekek a körülfutó (27) fék belső (26) fogkoszorújába nyúlnak. A (27) fékszalag végei a rövid (28) emelőhöz vannak erősítve, mely a (14, 15, 16, 17) karok egyikén pl. a (13) rész (14) meghosszabbításán megerősített tengely körül forog. Ezen (28) emelő hosszát azon erőnek megfelelően kell megválasztanunk, amelyet az egymást kiegyenlítő két . erő' által előidézett egyensúlyon túl a kocsi mellső részének fölemelése céljából kifejteni akarunk. A (28) emelőt a (30) sodrony útján, a (11) lábító mellett a (32) tengelyen elrendezett, második (31) lábító segélyével működtetjük. A (33, 34) rúgók az emelőberendezésnek és sodronyoknak nyugalmi helyzetükbe való visszavezetésére szolgálnak, a (13) résszel együtt mozgó (35) tok pedig a berendezésnek portól és sártól való megóvására szolgál. A berendezés működési módja a következő magyarázat által könnyen érthetővé válik. A berendezés bekapcsolása alkalmával a fogasáttétel működése folytán a (26) fékezőkoszorú a kocsikerék és az (1) és (19) részek irányával ellenkező irányban forog. Ennek folytán azon esetben, ha ezen erőket egyenlő emelőkarok útján ugyanazon támaszpontra visszük át, ezen erők a támaszpontot egymással ellenkező két irányban törekszenek elforgatni, minthogy azonban egymással egyenlők, a támaszpontra gyakorolt visszahatások is egyenlők és egymást kölcsönösen megsemmisítik. Ezen eredményt jelen esetben oly módon érjük el, hogy míg egyrészt a (26) koszorú, amelyre a fékező erő hat, a (27) szalagot és a (28) emelőt forgási irányának megfelelő értelemben igyekszik elforgatni, másrészt a (19) fogkoszorúra ható kis (22, 23, 24, 25) fogaskerekek a kerék forgásának irányát törekszenek követni. Minthogy azonban, mint azt már előbb említettük, a kocsi kereke és a (26) fékezőkoszorú ellenkező értelemben forognak és a (22, 23, 24, 25) fogaskerekek és a Kis (28) emelő támaszpontjai a (8) hüvelyre szerelt ugyanazon (13) részre vannak erősítve, a kerék és a (26) koszorú a (7) tengelyt egymással ellenkező irányban igyekszenek elforgatni, minekfolytán a föllépő visszahatások egyenlő emelők használata esetén egymást kölcsönösen megsemmisítik. A mellékelt rajzokon a (28) emelőkar a (22, 23, 24, 25) fogaskerekek emelőkarjainál szándékosan nagyobb, minekfolytán