52014. lajstromszámú szabadalom • Átkapcsolószelep vízmérő összeköttetésekhez

fennálló nyomás, a kúp alatt pedig a beáramlási nyomás uralkodik. Minthogy a nagy vízmérőben a nyomásveszteség az időegységben történő átaramlásnak megfelelően változik, a szelep tehermentesítése a vízvétel erősségével nő. A tehermentesítés foka a szelepkúp fölső nyomófölületónek méretezése által növelhető vagy csökkenthető. Ily elrendezés van az 1. ábrán példakép föltüntetve, (a) az átkapcsoló szelep tokja, (b) a szeleptok beömlési csőcsonkja, (c) a nagy (d) vízmérőhöz vezető beömlési cső«sonk és (e) a szeleptok fölső részén lévő nyílás az (f) vezeték csatlakoztatására, mely a nagy vízmérő (g) kifolyási oldalához ve-zet. A szeleptok belsejében az (i) terhelési súllyal ellátott (v) szelepkúp foglal helyet. Ez a kúp alúl (k) szelepfészekben és azonkívül fölül a szeleptok hengeres (o) részében is van vezetve. A kis (h) vízmérő külön (u) vezetékbe van beiktatva. Minden továbbiak nélkül világos, hogy ezen elrendezésnél a nagy vízmérő be- és kifolyási oldala között fenálló teljes nyomáskülönbség a szelepkúpra fölhajtó hatással lesz. Kisebb vízvételnél csak a (h) kis vízmérő működik, a nagy vízmérő csak akkor iktattatik be, ha a be- és kifolyási oldalak között fenálló nyomáskülönbség a szelepet fészkéről leemelni képes. A fönt ismertetett elrendezésnek még az a hátránya van, hogy a kis vízmérő számára külön vezeték szükséges. Azonkívül itt az átkapcsoló szelepnek a (k) szelepfészken, főkép azonban az (x) tehermentesítő dugattyún vízzáróan kell záródnia. Kisebb vízmennyiségek ugyanis, melyek a Bzelepfészken át a nagy vízmérőbe hatolnak, ott csak pontatlanul jeleztetnek, minthogy ez a mérőkészülék csak meghatározott átömlő mennyiségtől kezdve működik pontosan. A szeleptok alsó (y) teréből a fölső (o) térbe és így az (f) vezetékbe bejutó víz egyáltalán nem méretik meg, minthogy közvetlenül áramlik a (g) kifolyató oldalhoz. Ezek a hátrányok a rajz 2. és 3. ábráján föltüntetett második kiviteli alaknál tetemesen csökkentetnek. Ennél a változatnál a kis (h) vízmérőkészülék az (f) vezetékbe van iktatva úgy, hogy az összes átömlő víz megméretik és a második (u) vezeték elesik. Azonkívül a szelepkúp fölső végén karimaszerű (1) vastagítással van ellátva, melynek átmérője az (a) szeleptok ki-Ugró (t) gyűrűjében kiképezett furat belső átmérőjének felel meg. A szelepkúp azonkívül közepén át van fúrva és csőszerű (m) nyúlvánnyal van ellátva, mely mindkét oldalán nyitott és a szelep egyéb részét magasságban túlszárnyalja. Az (m) nyúlvány fölső vége az (a) szeleptokban ágyazott (n) tárcsában van vezetve, ezáltal a tok belső tere ismét két részre és pedig az (y) alsó kamarára és az (o) fölső kamarára oszlik. Az (n) tárcsa (p) szelencét visel, melyben az (m) csőnyúlvány fölfelé mozgásánál vezettetik. A szelence közvetlenül a tárcsa fölött több (q) nyílással van ellátva, melyeken át az (o) fölső kamra az (n) tárcsa és a kiugró (t) gyűrű között lévő (s) térrel azon időben közlekedik, mikor a szelep fölemelkedésénél az (1) vastagítás épen a (t) gyűrűbe betolódott. Ezen közlekedő összeköttetés létesítésére az (m) csőnyúlvány (r)-nél meg van szűkítve. Ezen részek együttműködése alábbiakból tűnik kí. Ha a szelep a 2. ábrán föltüntetett nyugalmi helyzetben van, akkor a víz a (b) bebocsátó csőcsonkból az (m) középrészen és a (q) nyílásokon át az (o) kamrába és innen tovább az (f) vezetéken át a kis (b) vízmérőbe áramlik; itt a víz megméretik és a (g) kifolyató csőcsonkon át tovább folyik. Eközben a (v) szelepkúp fölött lévő tér, a nagy vízmérő útján, a (g) kifolyással áll összeköttetésben úgy, hogy az ebben uralkodó nyomás a szelepkúpot terheli. A vízvétel meghatározott fokozódásánál, tehát a (h) mellékmérő készülékben és ezáltal a szelepkúp fölött és alatt lévő terekben, uralkodó nyomások között beálló nyomáskülönbséget a (v) szelepkúp emelkedik és meghatározott helyzetben a nagy (d) vízmérőhöz vezető utat nyitja. Egyidejűleg az (1) csúszófölület a (t) kiugrásra talál és ezáltal az (s) teret az alatta lévő (y) tértől elzárja, a szelepkúp emelkedésénél azon-